Úgy teremtett meg az isten bennünket,
Hogy jól tudjuk viselni a terhünket,
A terhünknek a súlyát ő ránk rótta,
Ki-ki, ahogy a lelkével elbírja.
Lelket kapott mindenki hogy érezzen,
Érzés mellé tudást hogy ne félhessen,
Szívet is rendelt hogy érzés dobogjon,
Világszeretete nehogy elmúljon.
A szívekben helyet nyitott másnak
A hazádat hogy szeresd, és bezárjad,
Beléd ültette az égő szerelmet,
Amit belűről kívánsz, azt meg tegyed.
Kétséget és a vizslatást rád hagyta,
Folyton keresést, kutatást magadba,
De utat is hagyott ő a szívedben,
Hogy megtaláld önmagad az istenben.
2 hozzászólás
jó kis monolog. köszi
Kedves Miki!
Én köszönöm hogy olvastál, és örülök hogy ha valamiben is segített!
Áldás!
RegősJocó