Visszamennél

Üres szavak szállnak a szélben.
Mindez csak halk suttogás.
Régi, halvány emlékképek jönnek,
Aztán mennek gyorsan tovább.

Csak nézem, ahogy a könny pereg.
Le az arcomon hosszan, végig.
S talán egy élet, mire révben lesz.
Csak lassan jut el a célig.

Nyirkos, kimosott barázdát hagy
Melyben sok a kanyar, csalódás.
Megmutatja ki voltál, s aki vagy,
Még akkor is, ha néha fáj.

Keresed, kutatod, de nem találod.
Rossz korban születtél és helyen.
Rosszkor lelted halálod.
Mondják majd egykor, csendesen.