Halál csókja éri ajkam,
Elszólít a csend szava,
Égi fények tengerén,
Múló lelkek otthona.
Hideg kezek érintenek,
Mélyen fekve föld alatt,
Hozzád szólnék földi angyal,
De késő már a gondolat.
Sötét erdő sűrűjében
Vándor lelkem megpihen,
Mint madár száll a sötét éjben,
Hogy hosszú útra elvigyen.
Égig röpül emlékemmel,
Minden bűvös csillaga,
Röpte akár angyalének,
A múló élet dallama.
3 hozzászólás
Szép és dallamos, ez még a szomorúságát is felülírja.
Üdv, Poppy
Kedves Gabriel!
Nagyon tetszett a versed, különösen az utolsó vsz.! Gyönyörű befejezés!
Szeretettel: Falevél
szió !
Szerintem is jó lett a versed, jó a ritmusa!
Eddie