Akármilyen hideg van,
nem fázom a kunyhómban,
van ott kályha meg rőzse,
epedve vár az Örzse.
Felvágtam a fa törzsét,
gyújsd meg Örzse a rőzsét,
mikor jól ég a rőzse,
jöhet rá a fa törzse.
Örzse bír a rőzsével,
én meg a fa törzsével,
míg égnek a kályhában,
összebújunk az ágyban.
Fatörzs ég a rőzsével,
ölelkezem Örzsével,
én vagyok a Rezsőke,
felmelegszik az Örzse!
2 hozzászólás
Nagyon jók a humoros verseid, ez is!
Amint olvastam már, a verseidből kilátszik, hogy jó tanáraid voltak.
Én is azért kezdtem verseket írni, mert nekem is jó tanáraim voltak, s megseózerettem
a verseket, s életemben mindig örültem, ha verseket kellet szavalnom.
Itt pedig a Napvilágnál jöttem rá, hogy írni is lehet verseket.
Szeretettel olvastam ezt a versedet is: Kata
Kedves Kata!
Én már elsős koromban az évzárón úgy szavaltam el az ünnepi verset, hogy a közönség meglepetéssel hallgatta ahogyan előadtam. Aztán legközelebb a katonaságnál olvastam fel egy József Attila verset, lévén századírnok és a szabadidős klubunkat akkor avattuk, róla elnevezvén. Még egy képet is rajzoltam a költőről, amit bekereteztek, 1977-ben. Aztán egy előadáson olvastam fel egy versemet 1995-ben a Kölcsey központban. Ennyi volt a szavalói pályafutásom. De én mindig is nagyra értékeltem a jó szavalatokat. Bizony vannak, akik remek előadók, legalább olyan értékes művészetnek tartom a versmondást, mint a versírást. Jó lenne többet hallgatni élőben is, mert az más hatásfokú élmény, mint felvételről, bár az is jól pótolja, ha nincs más.
Szeretettel: alberth