ameddig a szem ellát: határ
és ahová már a szem sem
oda lyukat üt a versem
a végtelen pár sorba fojtva
tágul a tér az idő remél
vár még a kósza szóra
bolygóként kering – isten int
ha kész a műve és én írom
papírra tükörre ha kéred
párnádra illatot festek
havat álmodok a hegyeknek
pitvarodba rögöket sírok
ha írok zsibbadj – szavam
vénádban fájjon minduntalan
agyadban az ereket törje
bénuljon beléd örökre
és ha már az agy sem
a lyuk legyen a versem
tátongó fekete rés az égen
egy gondolat foszlánya
az utolsó észlelésben
8 hozzászólás
…akarom mondani, ebben már van egy kis metafizika, tudatos vagy tudatalatti megnyilvánulásod, de rátapintottál a vers lényegére :
” a lyuk legyen a versem
tátongó fekete rés az égen ”
Az atomfizikában régen ismert a feketelyuk, a pontszerű, végtelen tömegű antianyag, a minket alkotó anyag párja, amely még a fényt is rabul ejti. Ez a metafora nagyon tetszik, soha nem jutott eszembe, pedig az igazi vers tényleg olyan kell legyen, mint a feketelyuk, minden gondolat-rezdülést rabul ejtsen.
A mai időfizikusok szerint a betűk, a hang,de leginkább az ének, kozmikus energiákat hoznak rezonanciába és csatolnak ki a javunkra vagy éppen a kárunkra, ezért nem mindegy mi rezdül mire.Szeretettel, haver.
kedves haver!
sokkal inkább tudatos volt, mint tudatalatti… persze minden szavamat a tudatalatti generálja és ízlelgetéssel, versbeformázásával válik tudatossá.
e versem afféle ars-poetica.
köszönöm véleményedet.
sn
Nekem tetszett ez a vers!
örülök, hogy tetszik…
köszönöm a véleményedet…
sn
tökéletes!
csak nem:)
Onnan kezdődik, hogy: “én írom/papírra tükörre ha kéred…”
Előtte ami van, csak kitölti a teret. Kell, mert építesz rá, de az elsőcsorból hiányzik az, ami kényszerít, hogy olvassam. Az első sorból hiányzik a harmadik. Ez mondjuk nem számít semmit, csak annyi lényege van, hogy egy “mezítábas” olvasó sokszor az első “enter” után dönt. Mit tudom én…
Nem jó rólad kritikát írni.
Utálok csak dicsérni, mert itt mindenki azt teszi. Pedig a fejlődéshez több kell.
De látom, ha csak rajtam múlik, sokat nem fogsz fejlődni. Max visszafelé. Inkább hallgatok és gratulálok ehhez is.
A végére már effektíve nem kaptam levegőt! Fantasztikus!!!
Azt se tudom, mit mondjak!
Gratula!
Poppy