A fa nyikorgott talpam alatt.
Tömegből ima hallatszott –
fülembe a gyászos nóta
nehéz teste sárként tapadt.
Kötél ropogott fejem fölött.
Égből köröző keselyűk
éhes szózata harsogott –
lakmározni mind idejött.
Sírhatnékom támadt hirtelen.
Boldog voltam, hogy nem máglya,
nem kerék és nem is fűrész,
ami lesz majd a végzetem.
Felolvasták minden bűnömet:
sokat, mit el sem követtem,
s azt az egyet, amit igen,
csak azt nem! csak azt az egyet.
De erre gondoltam a szélben,
ami egy utolsó dalt fújt –
azt, mit anyám dúdolászott
gyermekkoromban énnekem.
Akkor a gerenda leszakadt,
s nyakamban büszke csigolyám
kifordult, mint széltépte fa,
s benne a velő elszakadt.
Ott himbálóztam még öt percig –
szoros hurok préselt össze;
és a nyakam reccsenése
elhatott minden lélekig.
11 hozzászólás
Jajj! 🙁
Nagyon megrázó sorok. Valóban szemléletesen tudtad leírni a történetet. Szinte láttam magam előtt, és bár ne láttam volna, mert a végén már éreztem is… És nagyon átjárt az érzés.
Igazán szép ahogy megírtad, de remélem hamarosan vidámabb hangvételű verset is olvashatok Tőled. Akasztásra meg ne is gondolj… hiszen lógsz egy derűs verssel:):)
Gratulálok: A.
🙂 Ezennel megígérem neked Angelface, hogy a holnapi versem boldog lesz. Lehet, hogy majd jó kétóráig fogok keresgélni a jegyzeteim között, mire megtalálom, de esküszöm előszedek valahonnan egy boldogot. Ha nem tudok, akkor majd írok, most úgyis nagyon jó a hangulatom.
hm, ez elképesztően mély mondanivalójú vers.. Kedves Davey érzem a gyermekkori dallamot, mit édesanyád dúdolt s hatással van rám…
azon töprengek, miután 4-edszer is elolvastam, honnan e sok mély, fájó érzés benned? Nem,nem lehet, hogy tapasztalás hozza ki belőled e szavakat, fantáziád és a lelked lehet a gyémánt szerintem, tehetségedet látom ujra e versedben is… Gratulálok Neked, nagyon tetszett! Persze én is várom a vidámat is, de az erő itt van!
Engem is elgondolkodtat, honnan benned ez a tragikum, ami szinte minden versedet áthatja. Hiszen még nagyon fiatal vagy. Mindenesetre egyetértek sleepwell-el. Valóban az ilyen versekből lehet tudni, valaki igazán tehetséges-e. Te az vagy.:)
Irulok-pirulok e sorok hallatán, és a májam bontogatni kezdi belülről a hasfalamat. Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok, és el sem tudnátok képzelni, mennyire boldog vagyok, hogy így gondoljátok.
Valójában a felkerült verseim fele teljesen új alkotás. Ezt azért írom, mert pár hete ún. költői válságba kerültem. Semmi ihletem nem volt. Aztán felkerültem ide, és olyan emberek verseit ismertem meg, olvastam el, mint Angelface, valéria, sleepwell, Colhicum, Nyári Zsolt és még sokan mások; és ez nagyon jó hatással volt rám. Ezt külön köszönöm mindenkinek!
:)))
a máj mikor bontogatja a hasfalat,
a pír az orcádba szalad,
szavakat faragsz tölgyfából és bükkből,
a legnemesebbekből…
légy jó inasa a gondolataidnak
meglásd a siker elhalmozva cirógat!
B…meg Davey!:)))
Ez valami eszméletlen!
Honnan merítettél ihletet?
Vagy tán csak nem emléxel az előző életedre?
Gratula!
Élmény volt, komolyan!
Köszönöm Zsolt! 🙂
Hogy honnan jött az ihlet? Egy építkezés mellett haladtam el, és láttam egy himbálózó kötelet.
Davey! Annyira látványos képeket használsz, hogy az ember hallja, látja és átérzi a versedet. A hideg kirázott… Attól meg ne tarts, hogy nem írsz mindennap verset. Ez nem napi kötelező feladat… Amikor jön az ihlet, akkor jön. S látod? Micsoda jó versek születnek belőlük! Csak dicsérni tudlak! 🙂
Jó vers. Kicsit morbid dicséret egy "poszthumusz" költeményről, nem?
Megrázó olvasni, filmen látni kivégzéseket, halált.
(Emlékszem, mikor a lányomtól megkérdeztem, hogy jó volt-e a Passió-film, hirtelen nem tudott erre a "sablonos" kérdésemre megfelelő választ adni.)
Nem könnyű téma, nehéz feldolgozni. Ez a vers talán a jó feldolgozások közé tartozik, azzal a különlegességgel, hogy egyes szám első személyben szólaltatja meg a szenvedő alanyt. De nem cinikus, és talán nem is Villon-os. Szóval érdekes, érdekfeszítő, izgulunk is a végéig… És közben elgondolkodtató, megkapó, költői sorok…
(üdv.:Á.E.)
Uuh…olvasás közben végig rázott a hideg, ott éreztem magam a "tömeg"ben… Nagyon jó a versed!!
Móni