Ott ahol a szomorú fűzfának földig ér az ága
ott ahol valamikor mint boldog ember éltem,
ott ahol az embernek még álom volt az álma
minden éjjel álmomban én is vissza tértem.
Ott születtem én is, a szőke Tisza partján
ott én még minden nap a Tisza vizét ittam,
ahol az ember még segitett a másik baján
ahol a szomszédot még jó barátnak hivtam.
Boldog az az ember aki a Tisza vizét issza
értelme elveszett, mint az ember jó kedve,
én azonban mindig csak oda vágyom vissza
a szívem az már régen oda lett bilincselve.
Itt a víz sem olyan, mint otthon minállunk
rohan itt minden, a folyó, a víz az emberek,
de ha otthon este a Tisza partján megállok
mint a Tiszán a víz, rólam is a gond lepereg.
Nézem azt a széles, lassan hömpölygő vizet
gondom elküldöm vele a Fekete Tengerbe,
embernek a sors egyszer mindent vissza fizet
én mindig idegen maradok, itt az idegenbe.
11 hozzászólás
Kedves Tóni!
Tisza vizét ittam én is
Elvágyódtam onnan mégis.
A békét magadban majd megtalálod,
Finom a lesz a víz is, majd meglátod!
Üdv.:
Daniella
Kedves Daniella!
szőkeTiszának
ha a vizéböl ittál
huz mindig haza
szűlőhazádat
sohasem felejted el
sok emlék köt oda
egy szép napon
meglátod még a Tiszát
ott vagy te otthon
üdv Tóni
A bölcs ember már látja, én még nem.
Üdv.:
Daniella
Kedves Daniella!
Ahhoz az embernek nem a szeme kell. Egy idézet hallotam valahol:
"A bölcs ember becsukja a szemét, befogja a fülét, a szívétől kérdi, mi az igazság." ugyanis, már maga az is bölcsesség, amikor ez ember belátja, hogy hogy mennyi mindent még nem lát. Nagyon sok mindent az életben először nem a szemunkel látunk meg, és van amikor a szemünk kegyetlenül meg is csak bennünket, olykor csak károz nekünk mint használ.
Köszönöm a vélemányedet, és
üdv Tóni
Szia Tóni! 🙂
Nagyon emberiek a gondolatok, de nem lepődtem meg, ilyennek ismerlek. 🙂
A felvezetés mély lelki folyamatot takar, a záró sorok fájdalmasak, elgondolkodtatóak. Ha nincs visszaút, akkor még jobban rengetnek.
A legutolsó sor duplán üt.
Próbáltam idézetet írni ide, mert sokat tanultam tőled, de most nem tudok. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
az eszüst nyárfa
ismerőssen üdvözöl
a falu szélén
útolsó útja
az öreg elefántot
haza vezeti
a Tisza partján
akáclombos temető
új lakóst kapott
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Keveseknek adatik meg szépen megénekelni a szülőföld szeretetét,
Neked megadatott, légy büszke rá!
Nagyon, nagyon tetszett!
Üdv, András
Kedves András!
Tudod, már Jókai Mót is azt írta:
"A haza nem oszt ajándékokat, a haza áldozatokat követel." És ez így igaz. Attol aki érzi e szó jelentőségét, az talán szivessen is ad, függetlenül attol milyen formában, Aki pedig nem, az nem is tudja milyen érzés a hiánya. Talán igaza is van annak a közmondásnak amelyik azt mondja:" A haza, az minden megtett kilóméterrel szebb lesz!" Mennél messzeb vagy otthontol. annál szebbé változik otthon minden.
Köszönöm a véleményedet, és valóban jól estek a szavaid,
üdv Tóni
Ha úgy érzed, életed dőlt ma dugába,
tudd, a Tisza sem hal meg a Dunába'.
Kedves Csaba!
Érdekes, ha az ember beleolvas ebbe a két sorba, akkor a sorok között többet ki tud olvasni, mint a leirt sorokban. Ugyanis, szerintem ez egy nagyon felépitő szavak voltak tőled, annak ellenére, hogy az ember az első olvasásra, egy kis vicces kétsorosra gondol. Ha belegondolok, hogy mennyi egyedi sajátossága marad meg a Tiszának, mint A szőke Tisza vize, attol kezdve amikor a ott Titelnél a Dunába belefolyik, és amig eléri a Fekete tengert. Semmi. Senki sem tudja ott már megállapitani egy csepp vizböl, hogy az a Duna, vagy A Tisz vize, nem is beszélve a Drávárol, vagy a Szávárol, és még a többi mellékfólyókrol. Én mégis csak jobb helyzetben vagyok, 42-év külföld után még mindig van bennem egy pár csepp magyar vér.
Köszönöm szavaidat, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Szép gondolatok.Az utolsó két sorod szomorú.Hallottam már "Aki a Tisza vizét issza vágyik annak szíve vissza". Lehet van benne igazság.
Üdv:Ági