Az égen csak a Jupiter s a Hold előtti fellegek.
Télközép van. Sötétséges éjjel,
Szenderegnek az emberek.
Beborul az ég s hirtelen fájó sikoly hasít be, mint villám a hűs tájba.
Sokan átalusszák. Mások forgolódnak s hallják, de álomnak remélik.
Velőtrázó üvöltés ez, aki éber, mind remeg.
De én csak megyek tovább téli éjjel csöndesen.
Hisz jól tudom: csak az Édesanya volt.
Ki újra meghalt. Érettünk.