Mint valami pulzár
úgy robbantál be lüktetve
valahol és Én pont ott akkor.
Taszítottál simító kezet
fájón villogtak szét
idegen szavak pirosra
rágott ajkadon és a
magasra húzott szemöldök
ovális kontúr.
Szétszórt fény feszül
falon megtapadva.
Esőt akartak kopogni
ujjaim asztalon
kevés a fázom remegés
az ősz mozdulatlan
ott ül az ablakon és
megint akkor.
6 hozzászólás
Érdekes képeket festettél elém.Nekem Faludi versei ugrottak be amikor olvastalak.
Tetszett:Kriszti
Nagyon érdekes vers, s mindig az ősz hozza az akkort…gratulálok tetszett!:)
Hmmm… Modern költészet…
(üdv.: Á.E.)
Engem egy kicsit zavar az írásjelek hiánya… :S De tetszenek a képek. Szépen fogalmaztál, csak nehéz volt megtalálnom a ritmust. A 3. sorban nem maradt félbe a mondat? Az "ovális kontúr." sort sem tudom igazán hova, mihez rakni… :S
Összességében elmondhatom azért, hogy tetszett, mert nem egy mindennapi vers! 🙂
Üdv: Sachiko
Már máshol is találkoztam a verseiddel. Azt gondolom, már nem az út elejét taposod. Kiforrottak az alkotásaid. Nagyra tartom a munkáidat, már amennyire számít egy amatőr véleménye. :))
Már máshol is találkoztam a verseiddel. Azt gondolom, már nem az út elejét taposod. Kiforrottak az alkotásaid. Nagyra tartom a munkáidat, már amennyire számít egy amatőr véleménye. :))