Ment-ment,
már csak árnya
járta győztes táncát.
Tépte sebem
szöges talppal,
balga énem,
száraz könnyel,
agyát marta
éjjel nappal.
Ködbe fúlt a fény,
már szén rabja oxigén,
tűkbe meredt az álom,
hurokban a vergődő vágy.
Obulusokkal a pillán,
mélyen lent
a vágyott ágy.
14 hozzászólás
Érdekes volt. Tetszett!
Szia!
Versed sajátos hangulatot áraszt, tetszik!
Szeretettel: Rozália
Kedves Ágnes!
Köszönöm a látogatást örülök, hogy tetszett.
Üdv: Károly
Kedves Rozália!
Sajátos hangulatot áraszt, azt mondod……. hát eléggé sajátos volt a hangulat is, amiben íródott. Kösz. az elismerést.
üdv: Károly
Kedves Károly!
A vers csodálatos, érzéki, kár, hogy nem fedezhettem fel előbb.
"Hurokban a vergődő vágy"
Üdvözöllek.
Kedves Ottaka!
Valóban nem olvashattál itt, de azért…………….:)
Örülök, hogy már én is olvashatlak itt, a Napvilágban.
Üdvözöllek: Károly
Nagyon szép, lírai. Gatulálok.
Üdvözöllek:SzJ
Kedves Károly!
Igazán örülök, hogy ottakánál e versedre akadtam.
Tömören, mégis olyan sok mindent kifejezve mondod el a gondolatok közé szorult érzések fájdalmát.
Gratulálok!
Barátsággal, Inda.
Kedves Károly!
Nagyon szép, fájdalmat és vágyat sugárzó vers!
Örülök, hogy olvashattalak!
Szeretettel:Lyza
Üdvözöllek János, köszönöm, hogy itt jártál.
Károly
Köszönöm Inda a kedves soraidat.
Üdv: Károly
Kedves lyza!
Egy régi fájdalmas emlék hozta felszínre ezt a pár sort.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Üdv:Károly
Érdekes vers,többször elolvastam.Különleges gondolatok.Jó volt olvasni!
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Ez olyan vers, ami csak úgy megszületik. Öntörvényű, az idegek vezérlik. Örülök, hogy véletlenül idetaláltál, már régen tettem fel.
Üdvözöllek: Károly