Látod!? Odakint pirkad már
a hajnal, s árnyain jár
tétova ködén, oly messze szótlanul,
az a századokba
forrott csend, mi tovatűnt gyanútlanul
szaván az időnek, annak,
mifelé múltak rohannak.
Látod!? Mily kicsiny messzeség
partjain szökik fel az ég,
s mikor lehull meredélyén a bíbor
ábrándjaink között,
akkorra már hajnallá lesz a tábor,
minek menedékén az est
majd parázsló tüzeket fest.
Látod!? Barangolásaid
mennek veled, mind társaid
azok a léptek, amin reményültek
a szótalanságok,
mikor már az éjek elfeketültek
szaván az időnek, annak,
mifelé múltak rohannak.
6 hozzászólás
Kedvs Zoltán!
Barangolás az idöben!
Elmmélkedésed közel hozza a lét értelmének megtalálását!
´Látod´…kérdezed,amit sokan nem látnak!
Gratulálok:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad versemet s
találtál benne olyat ami tetszett!
Bizony nem csak azt kell meglátni ami a
szemünk előtt van, látnunk kell a mögöttest is!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat értékelve kedvességedet!
Zoltán Kaposvárról!
A csend lehet boldog is, fájdalmas is.
üdv. : áe
Kedves Emil!
Örülök jöttödnek, köszönve látogatásodat értékelve
kedvességedet, hogy olvastad versemet s találtál
benne némi értéket!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
BOLDOG KARÁCSONYT!
Sok sok ihlettet!
Írj,írj!!!!!
Szép estét:sailor
Kedves Zoltán!
Boldog 2020-át!
írjál,írjál,írjál!!!!
Üd-sailor