színtelen hajón a csillogás…
A végtelent jelenti most e tér;
(kinn a nagyvilág, mi oly csodás).
Nekem jutott a víz, a ringató…
kék homály övezte csönd s a mély.
A fény kerül, de ékem itt a hal
(fönt s a lent ki tudja, meddig ér…).
Üveg mögött a csepp az éltető;
oly sivár vagyok, ha nincs a víz…
Gyönyörtelen világ… kinek segít
díszem, ékem, ó, ha elvakít…
24 hozzászólás
Kedves Barackvirág!
Csendben óvatosan én is merültem egy kicsit versedben. Szép vers, merengő.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Én pedig továbbra is csendesen… 🙂 köszönöm szépen!
Szeretettel: barackvirág
Kedves Mónika!
Versedből amit kiérzek, a mérhetetlen nyugalmat, a pillekönnyű lebegést, mely vinni képes engem. Ez sokat jelent. Köszönöm az élményt!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Örülök, hogy megírtad ezt nekem… a nyugalmat és a lebegést, amit éreztél, szerettem volna a sorok közé rejteni, és jól esik, hogy észrevetted; én köszönöm!
Szeretettel: Mónika
Szép… nagyon szép ez az akvárium adta ihlet.
Szeretettel: Tibor
Kedves Tibor, köszönöm szépen 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Versedet olvasva rápillantottam az akváriumra, s bizony egy nyugodt, csöndes világot ringat a víz mélye. Az amfora körül úszkál Toto, a harcsa, s a szép, színes gurámi hal is kibámul rám. Tetszenek versed, líraian finom, lágyan ringató érzelem és gondolatszövetei.
Gratulálok: Alberth
Kedves Alberth!
Nagyon kellemes volt olvasni a hozzászólásodban a halakat 🙂 Köszönöm!
Örülök, hogy tetszenek Neked a verseim; azt hiszem, írtam már, hogy én is nagyon szívesen olvasom a Te írásaidat 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Kellemes és kedves vers.Akváriumom nincs, de el tudtam képzelni.
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm 🙂 Nekem volt akváriumom régen, amikor még a szüleimmel laktam… Szerettem leülni elé, és figyelni a színes halakat, a viselkedésüket… közben olykor elgondolkodtam egy kicsit dolgokon 🙂 talán a nyugalom miatt, amit a vízi világ áraszt… Mostanában ritkán járok olyan helyen, ahol akváriumok vannak, de ha mégis, akkor a mai napig megcsodálom… 🙂
Barátsággal: barackvirág
Szia!
Versed sajátos hangulatba ringatott. Bezártság és szabadság ellentéte, a végtelen, amint egy üvegkalitkára szűkül. Szép és elgondolkodtató.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Köszönöm, hogy olvastál 🙂
Szeretettel: barackvirág
Szia barackvirág! 🙂
Olvastalak, nem most, kritikát nem kértél, de jó ez a merülés. Gondoltam, jó ha tudod, hogy elúsztam a dallamokkal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, jó, hogy tudom, hogy itt jártál, örülök Neked!!! Sok minden történt velem az elmúlt időkben, zajlott az élet, ami persze nem rossz 🙂 és mindemellett van most bennem egy nagy nyugalom… ezt őrizvén döntöttem úgy, hogy most megpróbálom a "pontnélküliséget" 🙂 és inkább csak a kommenteket fogadom… Úgy érzem, tényleg jól esik most; jól döntöttem… Lehet, hogy lesz még hasonló alkalom, amikor nem kérek majd pontokat… 🙂
Szeretettel: barackvirág
Nagyon megfogott a hanguilata, elringatott, sejtelmes-tiszta képe bennem valóban az akvárium kint-és-bent világát idézte, nagy örömmel olvastam.
aLéb
Kedves aLéb, én pedig annak örülök, hogy olvastál, és leírtad nekem a gondolataidat a versemről 🙂 Köszönöm!
Szeretettel: barackvirág
Ez tényleg ringató, bájos és elmerítő vers!
Csodás!!!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X, köszönöm szépen 🙂
…csendesen, lágyan, ahogy a víz mossa a partot –
Nagyon szép.
Szeretettel
mesako
Köszönöm, mesako! 🙂
Szeretettel: barackvirág
Kedves Barackvirág!
Most amikor a nevedet olvasotam a Legutóbb történt listán, gondoltam megnézem mit ís válaszoltál az én hozzászólásomra, de nem találom a hozzászolásomat sehol sem, és természetes, a válaszodat sem. Egyszerüen eltünt, igaz, ez már nem először történt meg velem.
A versed, mint mindig nagyon is tetszik, ha sikerül nemsokára meglesz a könyv is amiböl még többet tudok tanulni, most jelenleg a műforditás lázában vagyok, és persze mint mindig, a Haikuknál, de ez már nem láz, hanem kigyógyíthatattlan betegség.
Bocsánat, az ügyetlenségemért, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Olykor megtréfál engem is a technika… Én most feltöltéskor jártam úgy, hogy rákattintottam a "Mehet" gombra, és eltűnt az egész írás, amit beillesztettem… Kezdhettem újból…
Örülök, hogy olvastál, és igen, látom, hogy a Haiku nagyon közel áll hozzád, és jól is megy Neked, és a műfordítást is jól érzed!
Tényleg olyan ez az írás, mint egy gyógyíthatatlan betegség… de jól van ez így… nagy szükség van rá (az alkotóknak és az olvasóknak egyaránt).
Üdv: barackvirág
Kedves Mónika!
Örültem, amikor megláttam versedet. Csöndet, békét hirdet, nagyon szép, és hangulatos az akvárium a halakkal. Olvasva, mintha én is látnám.
Nekünk is volt, nagyon régen. Most a lányoméknál csodálom a halk csendes életét, de nem csak én, hanem a fekete krampusz-cicájuk is. Félve néztem, amikor onnan issza a vizet, mindig azt hittem, hogy bántani fogja őket. Aztán a lányom megnyugtatott: a cica ad jelzést, figyelmeztet, hogy éhesek a halak… Gondoltad volna? Csodáltosak az állatok.
Versed pedig békességet hozott.
Örülök, hogy olvashattam.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Én örülök, hogy olvastál, köszönöm szépen!
Érdekes, amit a cica és az akvárium kapcsolatáról írtál! Gyerekkoromban nekem is volt akváriumom is, és cicám is, és nálunk is az volt a helyzet, hogy a cica erősen érdeklődött az akvárium iránt… ezek szerint lehetséges, hogy akkor is hasonlóról volt szó, bár olykor én is aggódtam a halakért…
Annak külön örülök, hogy tetszik Neked a versem!
Szeretettel: Mónika