Megbújok, csendesen elrejtőzöm,
színes falak, vidám arcok között.
Szívemet cifra kabátom alá teszem,
s a beteg világ elől mélyre eltemetem.
Mily fura eszmék, balga hitek élnek,
minden fényes követ aranynak vélnek.
Oktalan ésszel mutogatják önmaguk arcát,
s nem látják, szégyenükkel ereiket vágják.
Balgán azt hiszik, ezüst tóban fürdenek,
s nem érzik szaguk, mily elviselhetetlen!
Foszlott álmaik királyi palástnak mondják,
miközben halálig egymás torkát fogják.
Hordják festett maszkjukat éjjel-nappal,
s nem gondolják, hogy átlátok rajta.
8 hozzászólás
Kedves Tünde!
Így igaz, az emberek álarc mögé rejtőznek. Ám, aki verset ír, nem élhet ilyen megoldással, mert versei felfedik igazi énjét… Nagyon tetszett a versed, gratulálok!
Szeretettel, Judit
Köszönöm drága Judit!
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Bizony sok mindenen át lehet látni. Még akkor is, ha nem teszünk említést róla, sok esetben!
Szeretettel:Marietta
Köszönöm, hogy olvastál, kedves Marietta!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Érdekes vers.Amikor elolvastam úgy éreztem más országban élek.
Az álarcosbált sose szerettem.Ma ez a legérdekesebb vers amit olvastam.
Barátsággal Ági
Köszönöm kedves Ági!
Nem kell mást tenni, csak figyelni az embereket, az arcokat…
Érdekes dolgokat lehet felfedezni!
Szeretettel láttalak: Tünde
Szia Tünde!
Az biztos, hogy érdekes dolgokat lehet észrevenni.Régen jól vettem a jeleket.
Majdnem kitűnően.Ma már nem vagyok egy társas lény. Sokat meg lehet tudni
a versedből arról, hogyan viszonyulnak ma az emberek egymáshoz.
Ezért olvasom a verseidet.Ez bók Neked. Lehet túl komplikáltam a sorokat, de remélem érted.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Tökéletesen értelek! Én sem vágyom társaságra, mert csak a csalódások gyűltek a padlásomon… Amióta a "magány" lett a párom, nagyon sok mindent "látok", mert nem vakít el az elfogultság.
Szeretettel: Tünde