A telihold lassan úszott az égen,
cseppent a fénye, s beitták a fák.
Kúszott a vad izmos teste az éjben,
avar illata őrizte lába nyomát.
Bakancsom szétfoszlott, űzöm oly régen,
hegyeken, vizeken, erdőkön át.
Eljött az idő! Most utolértem…
s meghúztam a puskám vén ravaszát.
Vinnyogott a golyó, a halált vitte…
Ő lassan dőlt el, némán ordított.
A hajsza örök- a vad így hitte-,
üldöző s üldözött közötti kapocs.
Néztem őt. Ezüstben haldokló „álmomat”.
Megöltem. Így lettem én is áldozat.
11 hozzászólás
Gyömbér, nagyon tetszett, főként az a konklúzió, amivel lezártad.
aLéb
Köszönöm.
Sokszor mosódik össze a bűnös és az áldozat…
Gy.
Tényleg nagyon jó lett!
/Sőt, még be is illeszthetted volna a kimaradt két téma egyikét:
hegyeken, keményvizeken, erdőkön át 🙂 /
Gratula!
Szia Boer!
Látom, figyelsz! 🙂
A hozzászólásodon hangosan kacagtam! :))))))))
Üdv: Gy.
szia Gyömbér!
a belső küzdelem kivetítésének sajátos színvilága
ez a vers. Olyan, mintha egy elérhetetlen álomért
küzdenél, amit aztán – mert elérhetetlen – magad
ölsz meg.
egyéniséged szépen rajzolódik a művön, képes
vagy feláldozni magad az álmodért…
szeretettel leslie
De jó itt is cseppen a Hold!
A versed igazi lelki küzdelem, álom és valóság között, gratulálok.
Hanga
Kedves Gyömbér!
Nagyon jó vers, igen, nehéz eldönteni, bűnösök vagyunk-e vagy áldozatok.
Rozália
Drága Gyömbér!
Olyan témáról írtál, ami mindig is különössen közel állt hozzám! A titokzatos, erős, holdról.Az utolsó két sor:”Néztem őt. Ezüstben haldokló „álmomat”.
Megöltem. Így lettem én is áldozat” a versed koronálya.
Szeretettel ölellek:Kriszti
Elképesztő vagy Gyömbérkém! Ez nekem nagyon-nagyon tetszett!:)
Szinte rajzolható a kép!:)
Gratulálok Neked!:)
Fantasztikus !
Megdöbbentő a vége, komoly, mély vers, nagyon tetszik!
Gratu:)
Szia!
Mindig is tudtam, hogy őrült vagy!
F!