Александр Пушкин:
ЭХО
Ревет ли зверь в лесу глухом,
Трубит ли рог, гремит ли гром,
Поет ли дева за холмом –
На всякой звук
Свой отклик в воздухе пустом
Родишь ты вдруг.
Ты внемлешь грохоту громов
И гласу бури и валов,
И крику сельских пастухов –
И шлешь ответ;
Тебе ж нет отзыва… Таков
И ты, поэт!
_____________________________
Alekszandr Puskin:
A VISSZHANG
Ha vad szűköl a fák között,
Ha kürt rivall, vagy mennydörög,
Ha lány dalol a domb mögött,
S te hallgatod,
Kész már, mert van hozzá közöd,
A válaszod.
Ha hallod az ég zajait,
Vihar, s hullámok hangjait,
A pásztor rikkantásait,
Te rá felelsz…
De visszhangra, költő, ma itt
Aligha lelsz!
___________________________
2 hozzászólás
Hm… érdekes és egyben elgondolkodtató vers! Köszönöm, hogy olvashattam!
szeretettel-panka
Kedves Mandilinos!
Azt mondják, amit az ember gyerekkorában megtanult, azt sohasem feledi el. Igaz, én oroszul nem tanultam, a nénémnél még kötelező volt az orosz nyelv az iskolában, de mire én odakerültem, az utolsó évben a németet kényszeritették ránk, Tito akkor már nyugat felé kacsingatott. A felsőbb osztályokat és a szakiskolát pedig úgyis csak szerb nyelven lehetett elvégezni, mert magyar nem volt.
Mivel a szerb és az orosz, mindkettő szláv testvér nyelvek, ha nem is mindent, de az ember azért valamit megért a másikból is, ha az egyiket tudja. Így vagyok én is, habár a szerb nyelvet évek óta nem használom, de nem feledi el az ember, és amennyit megértettem, a magyar forditása kimondottan tetszik. Ellent akartam mondani az utosó sornak és valami visszhangot jelezni neked.
Üdv Tóni