Alekszej Gorogyilov: Magas égbolt, nincs széle, se vége…

Aлeксeй Городилов:
Небеса, небеса без края…

Небеса, небеса без края.
В небе белые облака.
Словно, выплеснул кто-то, играя,
Крынку свежего молока.

И летят в этом небе птицы,
Прогоняя крылом печаль…
Снегири, свиристели, синицы,
Скоро март, позади февраль…

Скоро снежные дрогнут горы,
Солнце ляжет весне на грудь.
Мы с тобой отогреемся скоро.
Не грусти, потерпи чуть-чуть.

А пока, небеса без края.
В небе белые облака.
Словно, выплеснул кто-то, играя,
Крынку свежего молока…

_____________________________________

Alekszej Gorogyilov:
Magas égbolt, nincs széle, se vége…

Magas égbolt, nincs széle, se vége,
Rajta felhők vattafoltjai;
Mintha friss tej dús fölét az égre
Lötykölte vón játszva valaki.

És az égen már madárkák húznak,
Szárnyukkal a bút kergetve el…
Füttyös cinkék, pirókok vonulnak,
Múlik a tél, március közel…

Hóhegyek is már-már repedeznek,
Nap csiklandja tavasz kebelét.
Örvendjünk a közelgő melegnek,
Ne szomorkodj, tűrj egy kicsikét.

Addig is az égboltnak nincs vége,
Rajta felhők vattafoltjai.
Mintha friss tej dús fölét az égre
Lötykölte vón játszva valaki.

______________________________________