Amig álmodunk
Ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok.
Foltozott
gúnyájuk királyi palást,
aranykalászt
ringat meg-sincs földjük.
Fölgyűlt
könnyük gyémánttá válik.
Az égig szikrázik
a földöntúli fény,
s az arany nagyot játszik
a kék ég ívén.
Robotos testünk
a szépség szobra,
ellopott lelkünk
a jóság csokra.
Füsttől mart hangjuk
orgonabúgás,
s márvány palotájukban
a rabszolgatartó
rongyos koldusként
száraz kenyérért kopog –
Ne keltsétek fel az álmodókat –
amíg álmodnak, addig boldogok!
Alföldi Géza: 1908 – 1991
Während wir träumen
Ihr sollt die Träumenden nicht wecken,
so lange träumen, sind die glückliche.
Geflickte
Lump ist jetzt, ein König Mantel,
goldenes Ähr’
wiegt das nichts-gibt Boden.
Flut von
Tränen, werden Diamanten.
Die zum Himmel funkeln
das jenseitige Licht
wie die Goldkugeln,
am blauen Himmel.
Unser Arbeitstier
Schönheit der Statue
wie die Seele Spiel
Strauss der Güte.
Stimmen sind rauchig,
wie Orgel brummen,
‘d in ihrem Marmorpalast,
ist der Sklaventreiber,
als zerlumpter Bettler,
bettelt für trockenes Brot
Ihr sollt die Träumenden nicht wecken,
so lange träumen, sind die glückliche.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
3 hozzászólás
“Ne keltsétek fel az álmodókat ?
amíg álmodnak, addig boldogok!”
Igen,ez valóban gyakorta így igaz. Szomorú, nyomorúságos élet, ha csak álmában lehet boldog az ember.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita, én már többször is visszafeküdtem az ágyba, hogy tovább álmodjam az álmot, de eddig még sohasem sikerült…üdv Tóni…
Kedves Tóni!
Elhiszem. Felébredés után már más álom jön.
Szeretettel: Rita 🙂