Alfred Tennyson – A kürtszó

E vers szól a várfalakról,
a régi havas hegytetőkről,
hol a tavakon fény fut át
és vízesés zuhog felülről.
Fújd, csak egyre fújd a kürtödet,
fújd, s a halál válaszol neked.

Halld, mily éles és mily tiszta,
a hangja távolokba száll!
Távoli sziklás hegyekből
tündérek kürtje fújdogál.
Fújd, s halld, mit felelnek a hegyek
fújd, s a halál válaszol neked.

Szerelmek haldokolnak égen
alélnak dombon, réten és hegyen,
visszhangjaink a lelkeken,
növekszenek türelmesen.
Fújd, csak egyre fújd a kürtödet,
fújd, s a halál válaszol neked.

ALFRED TENNYSON – THE BUGLE SONG

The splendour falls on castle walls
And snowy summits old in story:
The long light shakes across the lakes
And the wild cataract leaps in glory.
Blow, bugle, blow, set the wild echoes flying,
Blow, bugle; answer, echoes, dying, dying, dying.

O hark, O hear! how thin and clear,
And thinner, clearer, farther going!
O sweet and far from cliff and scar
The horns of Elfland faintly blowing!
Blow, let us hear the purple glens replying:
Blow, bugle; answer, echoes, dying, dying, dying.

O love, they die in yon rich sky,
They faint on hill or field or river:
Our echoes roll from soul to soul,
And grow forever and forever.
Blow, bugle, blow, set the wild echoes flying,
And answer, echoes, answer, dying, dying, dying.