kócsag száll a hegy körül
– aranyhíd felett.
Suttog a nádas,
nyári széllel beszélget
– hallgatja a tó.
Hullámok alatt
apró halak cikáznak
– morzsák a vízen.
Alászáll a Nap,
elbújik a hegy mögött
– hűs éjszaka jő.
Vad éji árnyak;
zúgó szél süvít mesét
– hallgatja a Hold.
2 hozzászólás
kedves Marianna!
Ha megengeded, én magyar haikuknak nevezném ezeket, mert tisztábbak, képszerűbbek, nem igényelnek nagyobb asszociációs ugrásokat, de ha nincs ilyen, akkor legyenek Mariannos -haikuk. 🙂
gratulál: zsermen
Közismert,nem mondom, hogy klasszikus, természeti kép, esemény, pillanat.Nem érzek benne "önmagán túlra utalást".Ezt valahogy hiányolom, bár biztos van, aki a javára írja-írná.