Szépia színei várnak a nappali fényre a légben.
Támad az alkonyi szél, húzza a nap sugarát…
Rőt-vörös érzés csillan utolsót esti levélen.
Elköti bólogatón vágyaitól a faág…
Álmos az erdő. Szótlanul állnak a fák a homályban.
Hajlik a dombra a fény és betakarja fiát…
Úszik az égre a hold és lassan a csillagok árja,
Felfedi szépen az éj állhatatos mosolyát…
10 hozzászólás
Óóóóóó, hát ez az abszolút ritmustökély! Szívemből gratulálok, olyan nagyon jó ilyeneket olvasni. Sehol nem hibádzik. Még visszatérek.
Nekem is nagyon tetszik!
Gratulálok. a.
Szkitia,
antonius,
köszönöm, hogy itt jártatok…
Edwardot vártam az írásban, mert nagyon megszerettem. Az alkonyatról ő jut eszembe. Nincs benne, de ez sem rossz! Szép képek!
Nagyon szépen festetted le az alkonyatot. szinte láttam. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Braunel!
Azt mondják, hogy a magyar a világ harmadik legdallamosabb nyelve. A versét olvasva ezt kezdem elhinni…
A.í.: Faddi Tamás
Kaktusz,
dpanka,
Tamás.
Örülök, hogy tetszett…
Köszönöm…
:)))))
Kaktusz, nekem is AZ az Alkonyat jutott eszembe:)), de aztán cseppet se bántam meg, hogy a hívogató cím okán pont ezt a szépet olvastam el. Mert élmény volt.
Szia!
A természetről íródott versek akár a szerelmes versek , bódítani tudnak.Szép az írásod!
Szívből gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Szia Braunel!
Úgy vélem, el kell időznöm itt szép csendesen. Vonzóak a ritmusok, fülembe osonnak a dallamok, megörvendeztetnek a gondolatok. 🙂
Ezekért az élvezetekért olvasgatok.
Gyönyörű képeket hoztál!
Csak gratulálni tudok, meg örülni, hogy a mai magyar irodalom ilyen szépségeket rejteget! 🙂
Szeretettel: Kankalin