Lágyan hívogatna az erdő szép szava,
Feszengve döngetne a templom harangja.
Negédes szellő fúj a világ határán,
Gondosan a paplanba bugyolál puhán.
Kirepít titkosan álmaid ablakán,
Máris ott lehetsz vágyaidnak balkonján.
Kísértő hang szól, siess hát, hogy utolérd,
Így képzeleted csaknem rögtön útra kél.
Indulj, rohanj! Kelj át hegyen, völgyön, folyón,
Eredj, szállj! Tégy meg mindent, mit szíved gondol!
Figyelj! Ha meglátnád a csodás út végét,
Úgy nézd: ismerd föl az alkotás ösvényét!
Ragadj tollat, papírt, vagy huppanj a géphez,
Tedd, mi másnak talán nem látható észnek!
Vezéreljen utadon varázslat szava:
Váljon adottságból egy történet dala!
Imígyen hát, az én ajándékom nem más:
Mindehhez rendkívül nagy bátorítás!