Alkotok tán, úgy hinné szemed,
mert a szemhez jár a képzelet.
Ne tévesszen képem mégse meg,
alkotó ma biztos nem leszek.
Kotlok én csak, és a szép szavak
tojásukban békén alszanak.
ki nem kelnek, lustán fekszenek;
alkotó ma biztos nem leszek.
Papír s penna már úgy kell nekem,
mint a puszta szomj-lélegzetem.
Lé’gzetet ma mégis úgy veszek:
alkotó ma biztos nem leszek.
Elveszett a szó, a gondolat,
alkotásból csak kotlás maradt.
Áradásom gát rekeszti meg,
alkotó ma biztos nem leszek.
12 hozzászólás
Vicces kedves Laca, de vannak ilyen napok, hetek, pontosan úgy ahogyan remekül megírtad.
Elmúlik!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
Örülök, hogy benéztél. Most is éppen ilyesféle időszakot élek. Bár ez korábbi vers, de aktualitása gyakorta visszatér. Ám igazad van, mindig ugyanúgy el is múlik.
Szeretettel: Laca 🙂
Még emlékszek rá, hogy ezt már olvastam tőled.Szuper 😀
Szia, Andi!
Az is szuper, hogy még emlékszel rá.
Én pedig emlékszem, hogy akkor mit nyilatkoztál. 🙂
Üdv: Laca 🙂
Szia! Hát bizony van ez így néha! Nem jön az ihlet, hiába akarná az ember. De aztán váratlanul, mint ahogy eltűnt, visszatér! És akkor aznap újra alkotó leszel, – ami vagy! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Úgy van, ahogy mondod, s talán nem is árt néha egy kis szünet. Csupán hajlamos megijedni az ember, amikor kiüresedést érez magában. Attól tart, ez végleges. Aztán rájön, hogy, mint minden körülötte, ez is mulandó, olyan mint a Bóra a Vaskapuban, jön és megy, de elfelejteni nem hagyja magát. Ez is a megszokások része lesz. 🙂
Üdvözlettel: Laca 🙂
Nagyon tetszett, vidám, humorral fűszerezett versed. Szeretettel gratulálok! Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Megkésve bár, de szívből köszönöm figyelmed és észrevételed. Örülök, hogy jártál nálam. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves László!
Humoros versed nekem nagyon tetszik. Megjegyezhetem, miért mondom én ezt. Azért, mivel már második vagy, akinek ma olvasom a versét, s mindkettő olyan, amilyennek szerintem lenni kell. Értem alatta: amellett, hogy legjobb a korabeli költők szabályos verseit jó utánozni, tehát forma, szakaszok, sorok, rímek legyenek jók, azonban a vers mindig érthető, szabatos, magyaros mondatokban legyen megírva. Sokan azt hiszik, hogy egy-egy különlegesen szép, azonban nem odavaló szót biggyesztenek a sorok végére, hogy az rímeljen, bár nincs semmi értelme. Tehát a versnél ugyanúgy kell a magyar helyesírást és általában a szavakat, mint a prózában.
Nos, ez itt megvan, s csodálatos, de egyetlen értelmetlen szó sincs benne! Ezért jó utánozni hajdani elődeinket, mert legtöbbjük ezekre nagyon vigyázott.
Örömmel olvastam remek versedet, szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm neked is a figyelmet és az értő hozzászólást, bár megkésve kissé.
Az igazság az, hogy azért vannak nekem is szép számmal olyan írásaim, amelyek a kortárs irányzatok felé hajladozva szabálytalankodnak. Szeretem a kötött és a kötetlen formákat egyaránt. Bár az úgynevezett szabad verseket magam sem tartottam sokra azelőtt, de idővel meghódítottak, s ma már bennük is éppúgy tetszésem és örömem tud telni. Ám a mondanivaló világos érthetőségéhez továbbra is ragaszkodom. Úgyhogy mindezekben egyet értünk.
Még egyszer köszönöm észrevételed.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Alkotó, vagy és az is maradsz, nincs mese. Most jön a …..óhhh hányszor éreztem én is ezt az érzést, de aztán elfújta a szél. Talán nem véletlen, hogy most olvastalak, mert rám telepedett a csend, igazából ilyenkor olyan furcsa, hogy ürességet érzek, aztán, gondolom majd jön a közlési vágy és folytatódik a csoda.
Nálad folytatódott…..❤❤❤
Edit
Kedves Edit!
Örülök, hogy hangulatodnak megfelelő verset találtál nálam. Talán minden kis versnek lehet küldetése, és olykor valóban a jó helyen vannak a jó időben.
Gondolom, azóta már száműzted a csöndet, és győzött a közlési vágy. Úgy legyen!
Örülök, hogy jártál nálam, köszönöm a gondolataidat. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂