(Michelangelo)
–Hideg vagy, formátlan vagy,
kihűlt csillag vagy, de ragyogni fogsz!
Lenézel majd e bűnös világra
s az emberek fölnéznek rád.
A vésőm, kalapácsom segít;
kezem s a lelkem formáját
viseled, de szíved nem lesz, bár
robbanásig feszülök, hogy legyél.
Látod, így az utcáról lopom
fürtös homlokod: nem is tudják
az utcán mi terem…
Pedig kár, hogy nem lesz szíved,
különb lennél e földiektől,
bár így is különb leszel.
Csak a kezem s a szemem figyeld:
a termeted vésőm adja át
és létezel. Kihűlt csillag vagy,
de örök időre készítem márvány életed.
8 hozzászólás
Kedves Inda!
Versed jól visszatükrözi az alkotás lázát, ahogy a márványból örökké létező élet keletkezik.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Éppen az előbb mondtam valakinek, hogy minden alkotás bennünk az örökké élő fényből, szellem-lélekből és lázban születik meg.
Amint írtad, azt igyekeztem megörökíteni a magyar nyelv szóképein keresztül. Igazad van.
Örülök, hogy olvastad, szeretettel, Lajos
Nincs is annál szebb érzés, mint amikor az ember maradandót alkot. Remekül visszaadtad ezt az állapotot, gratulálok!
Kedves Tibor!
Egyik alkalommal titokban figyeltem, Rendtársamat, táltos, Bobály Attila szobrászművészt, amint éppen, Szécsény város terére tervezett szobrán dolgozott. Amit akkor láttam soha nem fogom elfelejteni.
Nagyon jól ismerem az arcát, de akkor az alkotás lázában egy másik arcot láttam: az ember, a művész alkotni vágyó fénye ragyogott rajta. Egészen más volt mint egy órával előtte.
Minden alkotás változást hoz ki az alkotóból, ez az igazság. Örülök, hogy olvastad.
Üdv. Lajos.
Kedves Inda!
Úgy látom, nem csak márványból lehet remekművet alkotni, de papírra vetve is.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Mennyi alkotást mutogat nékünk a jelen s ahány alkotás annyi ember, annyi szív és szellem-lélek üzen alkotásaival felénk, ám a kérdés az, hogy meglátjuk-e, meghalljuk-e az üzenetek harsogását, amelyek hozzánk szólnak?
Minden jó írás, alkotás tudatébresztő kell legyen.
Ha tetszett a vers, akkor már nem hiába tettem föl s örülök neki.
Barátsággal, Lajos / Inda.
Szia Inda! 🙂
Megtetszett a versed, mert az egyik kedvenc olvasmányom a "Kőbe zárt fájdalom". Fantasztikusan adod át a reneszánsz gondolatait, megelevenedik előttem Buonarroti alakja, eszméje, munkássága és őrületes hite, miszerint a hideg márvány emberré lesz, méghozzá örökké élő.
Nálam ez telitalálat, megfogott. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia, kedves Kankalin!
Igazad van, minden alkotás annyit ér amennyit az ember el tud magának menteni belőle.
Persze, akit még nem érintett meg az alkotási láz tüze, aki nem éhezte, nem szomjazta a tudás megismerését és nem érezte magában a nyugtalanító, feszítő erőt, hogy, na, most kell csinálni és megnyitni a benti csapokat! Az, aki alkotásról álmodik, de a tenni vágyással, akaratából kilépve nem öltött maradandó testet, melyet alkotásként élünk meg, az a jelenben csak kísérője a többi megszületett s amint fönt említettem, szellemi elmentője minden számára fontos alkotásnak.
Köszönöm az elismerést, Tőled, különösen jólesett.
Szeretettel, Inda.