Szavaid csepegtetett méz
száraz kenyeremen,
s minden cseppjét
nyitott szemmel nyelem.
Monitoromról rugaszkodnak tova,
glóriaként fénylenek fejem fölött,
s én tétova
csapásokkal nyújtózkodom felé,
de csak szilánkokká töröm,
s majd’ megfojt az öröm,
ha belerágja magát
lelkem füzetébe,
s nem piszkálja ki
az idő, a türelmes köröm.
Lelkemet írod,
újraalakítod,
s akaratlanul is
vagyok alkotásod.
4 hozzászólás
Kedves Csaba!
Érzések alakítják életünket, sokszor mások érzései is…
Gratulálok, Judit
Kedves Csaba!
"Lelkemet írod,
újraalakítod,
s akaratlanul is
vagyok alkotásod."
Ezt az érzést szebben le sem lehet írni! (ez oda-vissza működik? )
Barátsággal Panka!
Kedves Csaba!
"Lelkemet írod,
újraalakítod,
s akaratlanul is
vagyok alkotásod."
Ezt az érzést szebben le sem lehet írni! (ez oda-vissza működik? )
Barátsággal Panka!
Köszönöm, Judit, dpanka!