Feljön a nap, s mint mindig. az most is sárga,
szép, szabályos tojás sárgája lehet,
de mert érték, inkább aranyt idézget,
benne egy név, asszonynak aranyló szabadsága.
Szép neve van, nem Mári, nem is Sára,
de el nem árulhatóm titkot tartok,
forró érzelmek világába senkit be nem avatok,
csak annyit mondhatok, nem jár bálba.
Otthonában táncolgatunk ketten,
szépen szól a zene, mi keringünk sokáig,
meg nem unjuk soha, hajnal hasadtáig,
összeforr a testünk, s eggyé válunk hirtelen.
2 hozzászólás
Sok ilyen táncot kívánok. Gratulálok versedhez.
Kedves kis vers ez Miki.
Majd nézd át a központozást, mert van benne javítani való. Tudod, hogyan van ez? Míg magaméban a gerendát, máséban a szálkát is….
Tényleg meglátom.
Versedhez gratulálok: Noémi