Az ihlet, mint a zen, megfoghatatlan,
nem lefesthető, békés csendélet.
Másvilág, sárkány kitátott szája,
ármány, elmúlás, viperaméreg.
Mint kalóz a zsákmányát, fogva tart
e sírig tartó, abszurd szerelem.
Lila borzongás e furcsa rabság,
látszat-szabadság, világegyetem.
6 hozzászólás
Szia Netelka! 🙂
Valóban a pillanat öröme, ennél jobban nem is foghattad volna meg a lényegét.
Egyébként pedig mindenkiben mások a színek, más a hatás. Örülök, hogy a te szemszögedből ez már nem titok. 🙂
A záró szó nagyon zár, mert örök. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm 🙂
Uhh… minden itt van. Nagyon megfogott a versed széles, mégis személyes értelmezése, visszafojtott ereje. Ezért (is) szeretem olvasni a verseid, nagyon kifejezőek, és mindig engeded látni a hangulatod. Remek vers.
aLéb
Nagyon kedves vagy, köszönöm 🙂
Időnként cserbenhagy Kedves Netelka, de nagyon jó a versed, benne van minden.
el: Magdi
Köszönöm. kedves Magdi 🙂