a betűk csorgását ujjaim közül
mint esőcsepp az eresz repedéséből,
észrevétlenül távoznak új utakon.
időtlen hajnalok lomha vándorlását
figyelem az égre tekintve fel;
csillagokból rakom ki
ajkadnak
vonalát.
ezernyi fényév
és mégis:
karomban
pihen a
megkövült idő.
5 hozzászólás
Szia!
Lassan éjszaka van, olvaslak, és szép!
Szeretettel:Selanne
Érdekes formában alkottad meg versedet. Eléggé borús tartalma a hanulatodat tükrözi.
Ha megengeded, egy megjegyzést fűzök hozzá. Mivel szabályos mondatokba foglaltad – helyesen, jobb lenne, ha a mondatok elejét – a magyar helyesírás szabályainak megfelelően nagybetűvel írnád. Természetesen a döntés a tiéd!
Szeretettel: Kata
Szia!
Nagyon tetszik ez az elmélkedés.Közel állnak hozzám ezek a gondolatok.Annyi minden van a szavaid mögött!Szépen írsz.A forma ,mármint a megjelenítés is csepp formát ölt.Ha sehova nem tettél volna írásjelet se pontos se vesszőt.
én úgy jobbnak találnám.Természetes ezt csak én gondolom így ,a vertset Te írtad.
Szeretettel gratulálok.
Üdv:hova
Kedves Jodie!
Szépen csorgott le ez a vers, formailag is.
Gratulálok!
Üdvözlettel:
Adrienn
Kedves Selanne, nagyon szépen köszönöm!
Kedves Kata, több versemnél is visszaköszön ez az észrevételed, köszönöm. Mindamellett néhány esetben – itt is – megtörné a lendületet, ezért nem nagybetűztem.
Kedves hova! Köszönöm, hogy olvastál, és igazán jól esik, amit írtál! Az írásjeleket meggondolom, lehet, hogy igazad van… 🙂
Kedves Adrienn, nagyon szépen köszönöm!