Ólmos hétköznapok küszöbén állj meg,
s nézd a napfényt!
Bár hunyorgatja szemeid,
felperzseli fakó színű bőröd,
de felébresztheti alvó örömöd,
mely fáradtan szunnyad
az álmatlan éj peremén.
Néha állj meg csendesen,
s füröszd meg temérdek gondjaid,
amíg fényt hint rád a tavaszi nap,
hátha tisztára mossa foltjait,
s nem vet ki éjjelente ágyad.
Mondom, állj meg olykor-olykor,
váltsd meg nyugalmad jegyét,
ne nézd tétlenül, hogyan jön,
száguld feléd a gyors halál…
Nyisd fel szemed, ints megálljt!
25 hozzászólás
Kedves zuzmara!
Latin szöveged:Az élet nem más,mint utazas a halál felé´
bár igaz,de minden pillanat,amit ki tudunk kezéböl ragadni
az ´életret´jelenti…
…pontosan ezt sikerült írásodban nagyon szépen kifejezni!
Szeretettel:sailor
Drága sailor!
Igen, jól mondod! Bár a végkifejlet mindig ugyan az az ember életében, de a köztes időt jól kell kihasználni… (Illetve kellene…)
Köszönöm véleményed!
Szeretettel látlak mindig: Tünde
Nagyon jó, főleg a 2. versszak tetszik.
Gratulálok szeretettel:Magdi
Köszönöm kedves Magdi!
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde !
Az egész vers magával ragadott, érzek benne egy halvány reményt, nekem nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Igyekszem megragadni a remény "kezét", mert anélkül nincs tovább!
Köszönöm az olvasást!
Szeretettel láttalak: Tünde
Igen, ebben minden benne van! Szép útmutatás!
Gratulálok kedves Tünde!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Útmutatás? Ez tetszik!!!
Inkább olyan magam biztatása…
Köszönöm barátságod!!! 🙂
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves tünde!
Versed komoly mondanivalója megérintett.
Gratulálok szeretettel: oroszlán
Kedves oroszlán!
Komoly, mint mindig…
Örülök, ha láttál, találtál valamit gondolatimban!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves zuzmara!
…csak pár szépeket,ihletadókat!
Fortes fortuna adiuvat.
Iove fit,quod bene fertus onus.
Credeo,quia absurum est!
…és a mindig kedvencem:
AQUILA NON CAPTAT MUSCAS!
Szeretettel:sailor
Drága sailor!
Cum te aliquis laudat, iudex tuus esse memento;
plus aliis de te, quam tu tibi credere noli.
Cato
Köszönöm barátságod!!! 🙂
NAMASTE!
…még egyet:
´E
´Exegi monumentum
aere perennius´
Sz:sailor
Drága sailor (M.)!!! 🙂
Köszönöm támogatásod, biztatásod! Jól esik…
… így a semminél többnek tudhatom magam…
"Etiam capillus unus habet umbram suam."
Szeretettel: Tünde
Drága Tünde!
Szomorú versed tanulságos és megrendítő.
Szeretnék valami vigasztalót írni, de csak bólintani tudok. Te szép és fiatal vagy, még ne add fel, állj meg és küldd el a rossz gondolatokat
sok szeretettel Karolina
Drága Saroltám!
Köszönöm biztatásod! 🙂 Tudom, "ismersz" és nem véletlenül kaptam ilyen baráti hsz.-t! 🙂
Hálás köszönetem a figyelmedért!
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Remek vers.
Nekem azt sugalja, hogy az ember sokat tehet az életéért, és te arra hívod fel a figyelmet, hogy tegyen is.
Nagyon tetszett.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa!
Lehet, hogy ezt sugallom, de sajna én magam nem mozdulok…
Talán biztatásnak szántam, vagy csak egyszerű kifakadásnak.
Örülök, hogy nálam jártál!!!
Szeretettel: Tünde
Miért van az, hogy a bölcsek okos gondolatait mindig mások használják fel?
Most az egyszer légy önző, és hasznosítsd magad az okos tanácsaid. Rád férne.
Hihetetlenül jó a vers, gratulálok.
Szeretettel:
Millali
Drága Millai!
Köszönöm és megfogadnám, de annyi a rossz körülöttem, hogy már lassan levegőt sem merek venni! (Pedig lehetne rosszabb is!)
Ismered: "Aki nincs velem az ellenem van…"
… és mivel nincs mellettem senki, akkor mi marad? Ugye nem nehéz a felelet? 🙂
Szeretettel ölellek: Tünde
Kedves Tünde!
Épp jókor olvastam a versed. Az ember valahol mélyen tudja, hogy meg kell állnia néha, de mégsem teszi. Nem teszi, csak akkor, ha valamilyen külső körülmény arra kényszeríti. Pedig ha végigszáguldunk az életen, nem fogunk semmire emlékezni. Olyan ez, mintha egy gyorsvonatból néznél ki. A táj elmosódott szín-csík. Pedig ott vannak a tanyák, a kutak, a virágok a réten…és az emberek.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdvözlettel: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Örülök, hogy olvastad írásom!
Teljesen jól látod. Átszáguldunk az életünkön és nincs időnk időnk élni…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Zuzmara! A nagy utazásunk során néha megálljt kell parancsolni önmagunknak is. Mint egy segélykiálltás, vagy inkább figyelmeztetés számunkra, önmagad felé.Nagyon szép verset hoztál. Örömmel olvastam, tanulságos. Szeretettel. Éva
Kedves Éva!
Nagyon szépen köszönöm véleményed!
Valóban néha meg kell állni…
Szeretettel láttalak: Tünde