…találgattam ma is, hogy kik lehetnek,
akik szembejönnek. Hol kis keresztek
ülnek vállukon – mert láttam azt, ami
nehezebb vonalú. Hátratartani
igyekeztek: a gerinceknek íve
ne hajoljon. Megint megfeszítve
ébredtek, pedig csak egy-két sebhelyet
kaptak a négy rozsdás csuklószeg helyett,
mert csak azt érzik elviselhetőnek,
ha fent plafon, alattuk tiszta szőnyeg,
s a rojtok is példás glédában állnak,
a vázát kitették két kálaszálnak
a takaros abroszra az asztalon,
minden ez. De mégis azt tapasztalom,
hogy a fájdalomból ácsolt keresztek
erős, valódi védelmet szereztek
a külvilág ellen…valahol belül
kérgesedtek el. A szavakon megül
tiszta ráncokból szőtt hangrengetegnek
a bölcsessége…ott pergetem meg
az időt. Sietek. De visszalátva
mindegyik naturális iskolámra,
nem tanít egy sem cipelni keresztet,
pedig egyedül világba eresztett
úgy, hogy az élet nevű tárgyat
vitrinben néztük. Mint valami tárlat,
a történelmen úgy vezettek végig:
vannak az újak és vannak a régik,
de mint egy életre keltett őslelet,
elhittük mindannyian, hogy hős lehet
az, ki keresztjét másoknak ácsolja,
s elnyomott marad, ki érte áll sorba,
s a reggel tele szomorú szemekkel…
fáradtan alszom el, nyögve kelek fel,
s a lárvaarcok velem néznek szembe,
míg visszabújok szellem-életembe.
5 hozzászólás
Szia!
Mélyre ható, elgondolkodtató sorok.
Szeretettel: Eszti
Kedves Andrea!
Ismét e kedvenc versformával írt költeménnyel ajándékoztál meg. Igazán élvezettel olvastam, sőt itt-ott még mulattatott is a szöveged. Erre csak öt csillagot lehet fölszegezni!
Ha majdan egyszer ráérsz, taníts meg, hogyan lehet elsajátítani eme fogásokat.
Szeretettel: Kata
Szia Szkít!
Úgy látszik, az emlékezések időszaka kerül előtérbe az ősz közeledtével. Ezt több helyen tapasztaltam.
Engem most nagyon elgondolkodtatott az iskolák szerepe a társadalomba való beilleszkedés szempontjából. Valóban burokban éltünk, kevés gyakorlati útmutatást kaptunk az élet nehézségeinek megoldására. Itt az idő változtatni ezen! Figyelemfelkeltő volt a versed.
Nagyon jól sikerült, mint mindig!
Szeretettel: Kankalin
Remek! Remek!
Nagyon jó. Mit írhatnék, sodró, kiváló vers.
aLéb