csordogál
álmaim folyója
csillannak
habjai hullámtarajoknak
az idő
lehunyt szemmel utazik
álmaim vizén, amely
a valóság elmosódó
partjai között
örvénylik, zúdul,
hömpölyög
árad szabadon
a korlátok közé szorított
végtelen
a kezdet…
messzi források
kicsiny cseppjei
a vég…
a mindent elnyelő
tengernyi lét
2 hozzászólás
Szép, és az írásjelek hiánya egyfajta szaggatottságott ad a versnek. tetszik, ahogy a kezdetet és a véget pont ezzel a természeti jelenséggel, vagyis a folyó tengerbe ömlésével mutattad be. az utolsó három versszak lett a legjobb, abban megfigylehető egyfajta szabályosság.
Kalliope
Szép napokat kívánok!
Szervusz Kalliope!
Egy ideje már, hogy alig használok írésjeleket. Úgy hiszem, hogy a vers az olvasóban válik azzá, amiért érdemes közölni, addig csak az író saját szükségletét, késztetését jeleníti meg. Az olvasó számára viszont szeretnék minél nagyobb szabadságot adni.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu