Mostanában éjszakánként álmaimban meghalok:
Agyvelőm a falra fröccsen, mégis olyan szép vagyok.
Megláthatom hullám, és hát mi tagadás, élvezem
Amint szenvedő testemmel párnám összevérezem.
Dörgedelmes robbanás, vagy kés és fogcsikorgatás,
Földhöz vág és rajtam ugrál súlyával a sokkhatás.
Kéjfröcsögés, maghasadás majd ismét nyakamra ül
Bevérezvén ajkaim, ha létem benne elmerül.
Így járok hát minden este keringőt a babámmal:
Lenn a nap és fenn a hold, megnősülök a halállal.
Reggel mégis könnyedén és kisimultan ébredek,
Ugrálok a kávéhoz és dobálom az éveket.
9 hozzászólás
Kedves Bálint!
Tartalmilag nagyon nem az én műfajom, álomnak is szörnyű.
A szavakkal azonban jól bánsz, ritmusos vers jó rímekkel.
Talán, ha emészthetőbb lenne a szöveg……:)
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Ha nincs hangulatom virágokról és mezőkről meg szerelemről dalolni kettő lehetőség adódik: vagy nem írok semmit, vagy írok arról, amilyen hangulatban éppen vagyok. Egy őszinte művész ennyit tehet. Köszönöm, hogy benéztél!
Üdv:Bálint
Kedves Bálint!
Mivel az élet sem mindig habos torta, ez így természetes. Hol a szép dolgok törnek felszínre, hol a kevésbé szépek. Ez csak egy reakció volt, melyet éppen kiváltott belőlem. 🙂
További jó alkotást kívánok!
Üdvözlettel: Zsóka
Csak az tudom ismételni, amit Zsóka először leírt. De igazad van, a kötő írjon arról ami éppen akkor foglalkoztatja, hisz nem mindig mesés a világ. Még álmunkban sem. De mint vers, jónak ítélem.
szeretettel-panka
Kedves dpanka!
Tudod az a legkülönlegesebb az egészben, hogy egyáltalán nem rossz érzés ilyeneket álmodni, sőt! Néha jól is esik, pedig aki ismer az tudja, hogy nálam kevés életszeretőbb, életvidámabb fickó akad a földön. És mégis…
Köszi, hogy benéztél/értékeltél!
Szia Bálint!
Tudod, előfordul, hogy a legéletvidámabb fickók a legelveszettebbek és a legboldogtalanabbak a lelkük mélyén. Nekem tetszett a vers, témájával együtt. Remélem hamarosan jelentkezel, mert még egy levélre is válaszolnod kell! 🙂
Szeretettel: Délibáb
Kedves Délibáb!
Nem biztos, hogy értem, mire gondolsz első mondatodban. Ez a vers a magányról szólt. Ha valaki érezte már magát egyedül, tudja, hogy az esték a legrosszabbak. Ezt akartam bemutatni a verssel.
Köszönöm, hogy olvastad és írtál is! Leveledet azonnal olvasom!
Szeretettel: Bálint
Szia Bálint!
Ez kemény! Vettél levegőt közben míg írtad? Mert olvasás közben nekem nem sikerült. Minden érzést a felszínre hoztál. És a vége? Na az az igazi feloldás. Remek vers!
Üdv
Zoli
Kedves Zoli!
Lehet, kiábrándító, de az az igazság, én úgy alkotok, mint egy szobrász, vagy egy festő. Aprólékosan, vázlat alapján, megvárva, míg a felkent színek megszáradnak stb. Úgy tekintek a magyar nyelvre és az érzéseimre, mint márványtömbökre, melyekből mindig mást és mást lehet kifaragni. Ritkán írok révült állapotban, levegővétel nélkül.
De annak örülök, hogy így olvastad a verset, annak ellenére, hogy egyszerű formailag és sablonos helyzetet közöl.
Nagyon köszi, hogy olvastál és hogy írtál is!
Üdv: Bálint