mely most az ablakon beles
mellettem az üres ágyfelen
reszkető hiányod hever
a lepedő szigorú rendben feszül
a takaró hozzá érzéki-lágyan simul
puha párnád e mozdulattól
– szemem sarkából úgy éreztem –
egészen csücskéig elpirul
szégyellhetnék magukat
mellettem ilyen szorosan
én meg itt gubbasztok társtalan
nehezen szenderedek el
s ölelő karodba álmodom magam
3 hozzászólás
Háát igen, kedves dreaming, csak az álom marad,
H az ember másikfele távolban van…
Tetszett ahogy leírtad!
Szia Dóra!
Igen – távol van, de már talán látszik a vége 🙂
Szeretettel köszönlek: Éva
Nagyon szép vers, a tartalma is remek, tartalmas verseket írsz, van hozzá tehetséged.
Csupán egy hiányzik belőle, hogy nem mondatok szerint írod, mivel
annak hiányában nem lehet teljes. Nem tudom, ki találta ki ezt a módszert
verseknél, mert nem szépíti, nem építi, mert hiányos lesz a szövege: Nincs
nagybetű és a jelek is hiányoznak. Kérlek, ne neheztelj érte, hogy ezt
megemlítettem.
Üdvözlettel: Kata