kezed fogom,
Tiéd minden
gondolatom.
Veled vagyok,
érted élek,
szívemben
ringatlak Téged.
Arcod helyét
puha párnád
őrzi még,
és ő is vár Rád,
asztalon hűl a teád,
minden-minden vár Reád!
Kezed nyoma a függönyön,
ajkad melege bőrömön
– idézik: voltál,
s még leszel –
de most csak álmomban
érlek el…
6 hozzászólás
Versed nagyon hangulatos és kedves. Jó volt olvasni, kissé felüdültm tőle.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen szavaid, és hogy olvastál 🙂
Szeretettel: Éva
Ringatózó, kedves hangulatú vers. A név pedig kötelez. :))
Igen, kedves Csaba – a "név kötelez" – álmodozni, na az megy nekem 🙂
Köszönlek 🙂
Szia dreaming! 🙂
Szép ez a kis fa itt előttem. Nem csak a kinézete, a tartalma miatt is. Selymesek a gondolatok, féltéssel és lágy simogatással jönnek. Ilyen a szerelem, legalábbis emlékeimben így él. 🙂 Fantasztikusan belemélyedtél, az egész röpköd, visszafogottan él.
Alázatosan gyönyörű! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm kedves szavaidat 🙂
Az alázat most félelemből/féltésből fakad…mert beteg, és kórházban van a Kedvesem :S
Azért nincs velem…és félek 🙁
Ezt a versikét Valentin-napra írtam Neki…