Megfakult álmaim nyomán
ma már fáradtan ballagok,
nem csábít fénylő horizont,
s halványabbak a csillagok.
Kísérnek lángszirmú emlékek,
utamon velem haladnak,
létemnek letűnt napjai
sorra mögöttem maradnak…
De sorsomat még átszövi,
hűtlenné nem vált a remény,
lelkemben virágok nyílnak,
megannyi apró kicsi fény.
10 hozzászólás
Kedves Judit !
Kívánom, hogy sokáig világítsanak azok az apró kis fények.
Gyönyörű a versed.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Kedves Judit!
Csodálatos a versed.
Tiszta lélekben nyílnak csak virágok.
Üdv: harcsa
Kedves Harcsa, köszönöm, hogy olvastad!
Üdv,: Judit
Kedves Judit!
AZ ÉLETBEN örülhetünk a ´megannyi kicsi fénynek´
…azok táplálják a reményt!
Minden reggel újra születünk…minden este
a lelkiismeret méri a ´tetteket´
Üdv:sailor
Kedves Sailor, köszönöm szavaidat!
Üdvözlettel: Judit
Ui…
az utolsó versszak a megoldás!
Csodaszép!
Üdv:sailor
Köszönöm Sailor!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Ez nagyon szépre sikerült. Egy-egy ilyen vers után, még ballagni is könnyebb.
Lesz még virág bőven.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Köszönöm, hogy itt jártál és olvastad versem!
Örültem Neked, Judit