eleinte színes magazinokból vágtam,
mellé téve a polcról az értéket,
aztán jött a tévé majd az internet,
ínycsiklandó, pikáns képek.
nagy tálban kavarom,
puhítva lassú lángon,
de valamit nem jól csinálok,
vagy csak silányak az álmok,
kívül megég, legbelül véres marad,
s olyan savanyú, hogy összerántja számat.
kidobnám mindet, ha te akarnád,
készítenék inkább meleg vacsorát,
sütnék mazsolás gyümölcskenyeret,
tudom, nem rontanám el,
mit neked főzhetek.
10 hozzászólás
Kedves Kevi!
Szakácskodás az álmokkal, belefőzve a vágyaidat és kívánságaidat, mindezt szerelemmel beborítva, mint a csokitortát az öntet. Persze az édesség mellett felrémlik a véres és a savanyú is, pont olyan, mint maga az élet. Üdvözlettel: Szilvi
Köszi Szilvi, az eredeti versben csokiöntet is volt:))
Üdv. Évi
Nagyon jó vers! Gratulálok! Milyen szép, amikor az álom olyan finom, mint a mazsolás gyümölcskenyér 😀
Szeretettel: Annie
Igen Annie, főleg ha az álom a valóság:)
Köszönöm: Évi
Kedves Évi!
Egyedi stílusod most is megmutatkozott. Ha viccesen akarnám magam kifejezni, akkor ez egy desszert verskoktélban 🙂 Tetszett!
szeretettel-panka
:))
Köszi Panka, ez jó!:)
Üdv: Évi
Ez a vers maga az élet! / édes és savanyú /
gratulálok: oroszlán
Köszönöm kedves oroszlán:)
Szia Évi!
Ilyet se írtak még neked, de én kívánós lettem a versedtől. Jó lenne egy kis mazsolás gyümölcskenyér 🙂 Amúgy értettem a verset. Szerintem jó.
Ági
Szia Ági!
Örülök, hogy megkívántad a gyümölcskenyeret, akkor talán a vers hatásos:)nosza, láss neki sütni:)).
Örülök, hogy tetszett.
Üdv: Évi