Párák lomha ködén álmos ősz lebeg,
már elmúlik minden,
árnya van a nesznek, s amint itt cselleng
álmodó éjeken,
hallgat a magány, hallgat a mindenség,
csak a remény az, mi nekem menedék,
mi vágyakul bennem
marad, mikor a szívmagány megjelen
hallgatag ködökön,
sejlően harmatos, szürke éjjelen.
S a harmat mint a könny,
úgy cseppen arcomra hűvössé válva,
s a nesztelen múlás valami árva
csendeken örökkön
ballag át az éveken, nyárból újra
őszéhez térve meg.
És a lombok semmivé lettek mára,
csak szellő incseleg,
s az ágak közt sír néha a lomha szél,
ki sokszor álmain magában beszél,
s már a tél közeleg.
9 hozzászólás
Nagyon szépre írtad az őszi versedet kedves Zoltán!
Szeretettel gratulálok
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen jöttödet, s értékelésedet mit nem érdemlek igazán, mert csak
ösztönből írok, így nem sok az érdemem e dologban.
Kívánom Neked a legszebbeket, ihletteli percekkel együtt!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat, s fáradozásodat mit értem is teszel kedves szavaiddal!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Kedves Zoltán!
Nagyon szép írrást hoztál!
Szinte érezni,szinte hallani lassú lépteit az ösznek
és ezt:"
marad, mikor a szívmagány megjelen
hallgatag ködökön,
sejlően harmatos, szürke éjjelen."
Gratulálok!
Üd:sailor
Kedves Zoltán!
Sejtelmesen szép, ahogyan az őszt az őszi érzésekkel egybefűzöd. Milyen jó, hogy a remény még ilyenkor is marad. 🙂
Szeretettel: Klári
Kedves sailor!
Köszönöm szépen értő olvasásod, s annak értékét mit kifejezel érzelmeidben versem iránt!
Régen nem volt annyira kedvencem az ősz, de ahogy idősödöm megszerettem. Írni is
szeretek róla, sokszor megihlet!
Köszönöm jöttödet, s azt, hogy foglalkoztál írásommal örülvén e kedvességednek!
Zoltán Kaposvárról kívánva Neked minden jót és szépeket!
Kedves Klára!
Örülök, hogy olvastad versemet, s találtál benne olyat ami tetszett!
Igen a remény a legfontosabb, mert élni sem lehet értelmes életet
nélküle! Csak az nem mindegy miben reménykedünk.
Üdvözlettel köszönve látogatásodat, s fáradozásodat mit értem is teszel
kedves szavaiddal!
Zoltán Kaposvárról 🙂
Szia Zoltán! 🙂
Nagyon jól áll neked az őszi melankólia, ezt már az előző verseidnél is megjegyeztem.
Merengő gondolataiddal élmény haladni, mert az ember különleges utazást tehet önmagában. Én így jártam.
Érdekes, hogy először rácsodálkoztam a formázásra. Azóta se jöttem rá, hogy sikerült neked beljebb vinni a sorokat. Most azt mondom, hogy talán jobban átjönne a mondanivalód másfajta tördeléssel, mert így nem érvényesülnek a soráthajlások, kisebb a vers íve is.
Ennek ellenére nekem nagyon tetszik a kép- és hanghatás, szinte érezni, hallani, amiről írsz.
Köszönöm sz élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin:
(Nem teszed ki a láncvers-részedet? Nagyon szép strófákat írtál, szép lenne együtt.)
Szia Zoltán! 🙂
Nagyon jól áll neked az őszi melankólia, ezt már az előző verseidnél is megjegyeztem.
Merengő gondolataiddal élmény haladni, mert az ember különleges utazást tehet önmagában. Én így jártam.
Érdekes, hogy először rácsodálkoztam a formázásra. Azóta se jöttem rá, hogy sikerült neked beljebb vinni a sorokat. Most azt mondom, hogy talán jobban átjönne a mondanivalód másfajta tördeléssel, mert így nem érvényesülnek a soráthajlások, kisebb a vers íve is.
Ennek ellenére nekem nagyon tetszik a kép- és hanghatás, szinte érezni, hallani, amiről írsz.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel: Kankalin:
(Nem teszed ki a láncvers-részedet? Nagyon szép strófákat írtál, szép lenne együtt.)
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen értő olvasásod s annak értékét mit kifejezel
érzelmeidben versem iránt!!
A verset a rímeltetése miatt és a szótagszámok miatt írtam így,
és azért lett e módszer szerint tördelve!
Örülök jöttödnek, köszönve látogatásodat!
Üdvözlettel kívánva Neked minden jót és szépeket!
Zoltán Kaposvárról 🙂