Meglebbenti még a ködöt
A szél a sűrű város fölött
Majd csillagokat fest az égre
Végül elül pihenésre
Álmot szövő nyugalomra
Magamnak is int az óra
Ígér az éj pihenést
Szép holnapra ébredést
Álomszemem rétre téved
Tiszta vízben gólya lépked
Nem, nem kergeti a békát
Csak tesz egy hosszú sétát
Elnézi, ahogy távolabb
Rétnek szélén lány halad
Kerek szeme szivárvány,
Kedve szelíd, halovány
S az útról int a lány
Mosolyog a szelíd gólyán
S legszélén a bíbor égnek
Hunyorgató napok égnek
Nézik, hogy a lánynak párja
Faluszélen párját várja
Tudva, hogy az élet kéjjel
Őket nem választhatja széjjel
Boldogságban ki itt kacag
Nem bánthatja irigy harag
Itt minden tiszta , s olyan szép…
Egy meg nem festett naiv kép
S mert az órán nincs idő
Az élet nem is véget érő
Nem ráng ideg sem riadtan
És ki fekszik nem álmatlan
Ám igazi égen süvít az idő
Rohan az éj s az álom véget érő
Már a lélek is csak ígér
Kiált a kakas múlik az éj