Álom az élet: egy lenge levél.
De ki lehet bírni, némi "lével".
Csak arra figyelj, hogy közben egyél,
s akkor még biztos léptekkel mégy el.
Indul a nap, fásult reggelével.
Álom az élet: egy lenge levél.
Hideg van, és nem ízlik az étel.
Borzongat, markol, kegyetlen e tél.
Az ember küzd, és minden jót remél.
Mikor távozik már ez a rém el?
Álom az élet: egy lenge levél.
Nem bír el rosszkedvünk zord telével.
S tudja a Tél is, nem múlhat még el.
Viszont az ember jég hátán megél,
s bátran elé áll széles mellével.
Álom az élet: egy lenge levél.
8 hozzászólás
A tartalma is nagyon tetszik az alkotásodnak, de hogy a rímekkel mit művelsz, az káprázatos.
Mint nem eléggé tapasztalt versíró, nem is tudom milyen rímeknek nevezik amiket használsz. Lehet, hogy ilyen még nem is volt és majd dodesz-rímeknek fogják nevezni?
Mindenesetre nekem tetszik és nagy szeretettel gratulálok. István
Szia István! 🙂
Reméltem, hogy fel fognak tűnni ezek a kis "rímszaltók" ! 🙂 A "levél-lével" adta magát, ehhez kerestem megfelelő szavakat, s hál'Isten, találtam is .
Esetleg pár ezer év múlva majd az internetrégészek talán ráakadnak, s ha még ők sem láttak ilyet, akkor felőlem elnevezhetik dodesz-rímeknek. 🙂
Örülök, hogy itt jártál!
Barátsággal: dodesz
Jól érzem Kedves Dodesz, hogy itt nem csak a természet teléről van szó? Tetszik a versed.
Szeretettel: Magdi
Ráéreztél, Kedves Magdi!
Szép lassan lehull a levél.
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz!
Álom az élet: egy lenge levél…annyira tetszik! A vers sok érzelmet keltett bennem…-köszönöm. szeretettel: hundido
Örülök, hogy tetszett, Kedves Hundido! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves Dodesz!
Versed olvasva ennyi jutott eszembe: BÁJOS!
Kata
Köszönöm, Kata!
Ennyi éppen elég! 🙂
Szeretettel: dodesz