Irigyen néznek a csillagok,
mikor fejed keblemre hajtod
álomba ringat az esti csók,
és gyöngéden átölel karod.
Kócos tincsed a nyakamba hull,
magába ránt a bűvös varázs,
kacér mosoly ajkadon lapul,
duruzsol a szél, mint egy darázs.
Itt a hajnal, ásít az angyal,
mosolygó vágy, csillogó szempár,
tekintete új csókra sarkall,
adtam százat, mégis rám vár!
3 hozzászólás
Bar mindig nagyszeru az alkotasod,de van ugy ,hogy egyik jobban megfog mint a masik!Szep,gyonyoru vers tetszet!
Szép szerelmes vers kedves Szaty! A címe is nagyon tetszett!
szeretettel-panka
Kedves Attila!
Gyönyörű a szerelmes versed: tiszta értő mondatokkal.
Szeretettel gratulálok:
Kata