Tudatszintre árnyék lebben,
valóságom tovarebben.
Álomhajóm útra készen
ringatózik csendes vízen.
Elhajózunk messze innen,
Túlontúl a képzeleten.
Keresünk egy szebb világot,
kutatjuk a boldogságot.
Kicsi hajóm lassan úszik,
titkok szirtjei közt kúszik,
utat keres mélységemben…
S elveszik a végtelenben.
12 hozzászólás
Kedves Judit!…
Imádom a verseid olvasni!…
Mindig van benne érzés, dallam és mondandó!…Elismerésem!
Ölellek: Lyza
Köszönöm Lyza!
Szeretettel, Judit
Szép ez a kis tudat-hajó.
Mi mindennel lehet megpakolva…
Már amíg ébren van.
Kedves Irén!
El sem tudod képzelni.
Nagyon köszönöm, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Tán csak nem veszik el! 🙂 Mert engem elvitt magával…
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Én is remélem, csupán az ismeretlent kutatja…
Köszönöm!
Szeretettel, Judit
Nekem is van ilyen álomhajóm de próbálom kormányozni, de van amikor süllyed és van mikor hullámok hátán is elrepít! Jó, és szeretem olvasni verseidet!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Talán nem is kell irányítani, menjen a maga útján…
Nagyon köszönöm, szeretettel, Judit
Az álomhajón utazni, ha ringat nagyon jó, amikor viharba kerül kevésbé, viszont olyankor a felébredés következik. Abban pedig az a jó nem merültünk alá. 🙂
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Ez a szerencse és nem lenne szerencsés az álmokban elmerülni…
Nagyon köszönöm, szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Nagyon tetszett!
(:Talán a Titanic is ilyen volt:)
Üdv:Pityu
Köszönöm Pityu!
Az álomhajók már csak ilyenek, hol előbukkannak, hol pedig a semmibe tünnek…
Üdv, Judit