Álomkeresők

Mikor legutóbb eszembe jutottál,
emlékszem, éppen eleredt a zápor.
Néztem, hogy az ég a hegyek alá száll,
földhöz bújva, mint útba fáradt vándor.

Felhők ködén át is láttam a szemed,
de íriszében már nem láttam magunk.
A sors neveti a régvolt éveket,
csak hisszük, hogy másban nyomokat hagyunk.

Meg-megállunk tétován visszanézve,
megannyi megrögzött álomkereső.
És hiába tekintünk földre, égre,
múltunk árnyait elmosta az eső.

2006. október 18.