Engedj el most,
engedj el, édesem!
Ne sírj tovább,
ne fogd a két kezem!
Úgyis ma már
álmomban más lakik.
Gyarló szívem
azért sem vétkezik.
Ki álomlány
ahhoz én hű vagyok.
És te voltál
eddig a legnagyobb!
Egyszerre csak
új álom szállt reám.
Megláttam őt
egy csodás éjszakán.
Távolodom…
tőled, már érzem én.
Ne marasztalj,
számodra nincs remény!
Engedj hozzá,
hadd menjek, édesem!
Vagy maradjak,
esetleg késhetem?
Álomnál szebb,
csókod így könnyesen!
Itt maradok,
én mégis azt hiszem!
11 hozzászólás
Kedves Albert!
Azt mondják, az ami valóban csak a miénk, azok az álmaink. Milyen szegény volna az ember, ha még az álmaitol is meg tudná fosztani valaki. Látom az te álmod is már több mint egy éves, de azért még most is visszagondolsz rá. James Allen idézete is azt mutatja, milyen fontossak az álmaink
"Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok a valóság magjai."
Kivánok neked még sok szép álmokat.
üdv Toni
Menjek vagy maradjak? – a szerelem ilyen ameddig meg nem nyugszik..Jó ez a "tétova -óda" , szép érzéseket ébreszt az olvasóban.
szeretettel üdv:hova
Szia Alberth!
Kedves hangulatú verset írtál!
Ha valós a hezitálásod, azt tanácsolnám: ne maradj az álomvilágban!
Szeretettel: Falevél
Kedves Toni!
Az álmokra szükségünk van, hiszen azok jelölik a célt, adják az indíttatást. Ám örökké nem álmodozhatunk, hiszen meg is kell állapodni annál aki értékes számunkra. Hiszen te is így tettél. :))
Üdv.: Alberth
Kedves Hova!
Az ifúság szerelmi álmai ilyenek. Hezitálás közben születik meg a bizonyosság, hogy ki is az igazi. Hamar megérzi azt az ember. Én is addig válogattam, hogy egyszer csak döntöttem, és ennek így kellett lennie. 🙂
Üdv.: Alberth
Kedves Falevél!
Jó az álomvilág, de az ember egyszer felébred, s már tudja, nincs több álomlány, mert ha eljön az ,,igazi" nincs kiről álmodozni. Erről szól a vers, tapasztalatból tudom. :)))
Üdv.: Alberth
Valahogy úgy érzem végigolvasva a versedet, hogy a szép ifjúkori szerelmek, álmodozások után eljön egy újabb, egy, ami maradandó szerelem, az "igazi".
Tetszik a versed.
Szép a vers, mint minden versed, s az ingadozás nagyon de nagyon emberi!:)
gratulálok
lehet, hogy az elmúlás kategória jobban illene rá 🙂
egy kicsit kegyetlen ez a hanyag elfordulás…
de néha sajnos valós érzés 🙁
Kedves András!
Az ember ha párt választ magának, kettőjük jövőjéről dönt végül is. Hát csoda, hogy ingadozik? Nagyon is emberi, ahogyan írod is!:)))
Üdv.: Alberth
Kedves Must!
Ha választani kell, akkor valakitől el kell fordulni, sajnos. Ha mindkettőt megtartjuk, akkor lesz csak nagy galiba! :))))
Üdv.: Alberth