Nézem, ahogy a vezeték fut a falon
a székemen gyűrött papírhalom
áramlik a víz, zúg a csövekben
számolom a párnámon megszáradt könnyeket
éjjel van, nem alszom, ébren tart a lét
lámpám leoltva, elszökött a fény
bíborszín fellegek úsznak a rét felett
szótlan magányom megemészt, eltemet
emlékek rántanak a múlt ösvényére
mikor még kapaszkodtam Isten tenyerébe
hajlongó, korhadt fák kísérnek már utamon
nincs napsugár, elragad a sötét, de hagyom
álmot várok két szememre, de elhagy még az is
Istenem, tégy tenyeredbe, küldj értem valakit