Szép reményem fürge hajón elillant.
Hittem álmom; tán te lehetsz a párom.
Ám igaz, túl vágyteli volt az álom.
Nincs vigaszom, bár
úgysem élek már, hisz a lelkem alszik.
Szívemet széttépi a balga bánat,
tudja régen, néki sosincs bocsánat.
Sárga szivárvány
rám vetített fénye sötétbe burkol.
Fáj e béklyó börtöne, szökni kéne.
Nem találnak rám a szerelmes évek.
Omlik a bálvány.
26 hozzászólás
Kedves dodesz !
Fájdalmasan szép, minden elmúlik egyszer…
Szeretettel: Zsu
Igen, kedves Zsu!
Még az is, ami el sem kezdődött. 🙁
Köszönöm vigasztaló szavaid!
Szeretettel: dodesz
Szia dodesz! 🙂
Aludj csak, aludj! 🙂
Minden ébredésed csodás strófákat eredményez, így csodájára járhattam eme szapphói verselésnek is. Nem könnyű egy ilyen pedáns kompozíciót megalkotni, hát főhajtásom előtted, mint már annyiszor…
Ha jól érzékelem, akkor tele a padlásod a szép szavakkal. 🙂
Csúnyán is leírom, hogy ejjjjjnye! Omlik a bálvány?
Nagy tisztelőd vagyok a költészet terén. Köszönöm ezt a verset is.
Értékes portéka a tartalom és a forma szemszögéből is.
Emberi és sportbeli kitartásod pedig jókorát emel az összhangon, úgyhogy bennem nagyot szólnak gondolataid.
Szeretettel: Kankalin
Szia, Drága Kalinka! 🙂
Visszatért a múzsám, de még nem teljesedett ki a hatása. Úgy látszik, nem is marad sokáig, amint a versből is kitűnik.
Szép szavakat nehéz találni, amik igazán illenek a szerkezetbe.
Melyik nem tetszik, az omlik, vagy a bálvány, vagy úgy zuchammen az egész?
Nagyon örülök, hogy újra megtiszteltél látogatásoddal!
Szeretettel: dodesz
Viccelsz??? 🙂 Az egész tetszik, azt hittem, normálisan el tudtam mondani. 😀
A te omlásod nem tetszik, mert aki ilyen verseket tud faragni, annak semmiféle bálvány nem árthat. 🙂
Ezt próbáltam csúnyán is a tudtodra adni.
Szóval két alvás közt rukkolj elő ilyen szabályos formákkal! 🙂
Comprende?
És akkor hol van még ettől a "Sonettare necesse est!" :)))
Szeretettel: Kankalin
Jaj, drága Kalinka, hogy vehettem volna magamra a bálványt? Van itt éppen elég, akit bálványozni lehet, s én nem vagyok akkora rímfaragó, hogy közéjük soroljam magam. 🙂
Jó is lenne olyan termékenynek lenni, hogy két alvás között tudjak valami értelmeset szerkeszteni!
Ugyan "Sonettare necesse est!" de ahhoz bizony ihlet kell!
Szeretettel: dodesz
Kankalin kommentjét olvasva ébredtem fel, azaz jöttem rá, hogy miért tűnt első olvasásra furcsának a verselése. Így, hogy most tudom: szapphói sorok, külön és utólagos elismerésem és bocsánatom. Nagyon díjazom, ha valaki ilyen régi, elfeledett technikákkal próbálkozik. Furcsállom, hogy nem ismertem fel, mert magam is írtam szaphóit " Leszbosz" címmel, azaz próbáltam utalni a helyszínre. Ez a vers nyelvében már nem, nagyon mai, egyéni, és ez nem feltétlenül hibája, sőt, merész, újszerű e vállalkozás.
grat: Grey
Köszönöm, Grey!
Szeretem a kötött formákat, szabad kézzel kevésbé boldogulok. Nekem a kötöttségek mankóul szolgálnak a verselésben. Jobban tudok koncentrálni, ha valami alapom van az alkotáshoz. Például más, ismert versek magánhangzóit meghagyva, egy másik verset kreálni. Néha egész értelmes dolgok tudnak kijönni belőle, mint pl. a Maradj velem c. szonettem.
Barátsággal: dodesz
Tiszteletem, Dodesz!
Előre kell bocsátanom, hogy én betegesen odavagyok a klasszikus irodalomért, ezért költeményed már önmagában a fölépítéséért is ínyencfalat előttem. De ehhez még hozzá jön az, hogy ismerkedve munkásságoddal mindeddig csakis szimpátia és tisztelet ébredt bennem. Mindent egybe vetve gratulálok tehát. 🙂
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Laca!
Nagyon örülök, hogy értékelni tudod a klasszikus formákat! Bizony, én is szeretek az általuk állított kihívásoknak megfelelni. Bár a szapphoi strófa tartalmában talán más hozzáállást követelhet meg, de engem inkább a szerkezet érdekel.
Barátsággal: dodesz
Érzésre írok és olvasok,
de kíváncsiskodóan verselemzőbe tettem versed.
Leesett az állam, s most kaparászom össze a tudással.
Tartalmilag szép kitárulkozásnak vélem,
de nem tudom miért böki a szemem az a "párom"szó
a második sorban.
Majd megbarátkozok vele.
Kedves Andi!
Örülök, hogy felkeltette figyelmedet a vers szerkezete, s verselemzőben ellenőrizted.
Örülök, hogy hibátlannak találtatott. 🙂
Igazából az a "párom" nekem is kicsit visszatetsző, de tulajdonképpen én sem tudom megmagyarázni, hogy miért.
Szeretettel: dodesz
Szia Józsikám! Ha alszik a lelked, szépet álmodik, aminek tanújele ez a vers! Klasszak az egyes versszakok közötti átmenetek/átvezetések, és tetszenek a képek: "szép reményem fürge hajón elillant" Baráti öleléssel. én
Szia Laci!
Mindig örülök a látogatásodnak, s ha tetszik amit itt látsz, annak különösképpen.
Lelkem szép álma csak merengő álmodozás.
Barátsággal: dodesz
Ragyogó Szapphoi sorok. Nagy örömmel olvastalak. Grat.
Köszönöm, Barna!
Tudom, hogy igazán tudod értékelni az ilyesmit, hiszen Te is remek időmértékes zöngeményeket alkotsz! 🙂
Barátsággal: dodesz
Mindig elkáprázatnak a hasonló versek kedves dodesz!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, kedves Ica! 🙂
Nagyon örülök, hogy tetszik!
Szeretettel: dodesz
Milyen igaz, a féltve őrzött ereklyénk is veszt a fényéből idővel.
Szeretettel olvastalak, Zsófia
Kedves Zsófia!
Kicsit összezavarodtam, nem tudom mire érted ezt az ereklyét. 🙁 Lehet, hogy írtam valamit, amit magam sem vettem észre?
Szeretettel: dodesz
Tetszett a Szapphoi forma következetessége, az ide nagyon is illő finom archaizálás, és a vers belső logikai íve is. Igen, talán az első szakaszban az "álmom – párom" és a rímként ráismételt "álom" okozza a disszonanciát, a vers igényességéből az ott nekem kilóg. De ez nem vesz el a vers értékéből bennem, korrigálható az ügy, és szerintem nagyon megéri ott azt a pici egyenetlenséget eltüntetni :-).
aLéb
Kedve aLéb!
Őszintén szólva nekem sem tetszett igazán a sok "álmodozás". Kicsit el is gondolkodtam rajta, hogy valami más megoldást keressek, de végül úgy ítéltem meg, hogy annyira nem szóismétlés, hiszen az én álmom is csak egy álom. 🙂 Pillanatnyilag nincs elképzelésem a javításáról, de talán majd egyszer…
Barátsággal: dodesz
Dodesz! Nem vagyok képzett irodalmár, de még képzetlen sem.
Viszont költeményed finomsága elbűvölt.
Edit
Kedves Edit!
Nagyon örülök, ha csak "egyszerű" irodalmárként is elbűvölt az irományom! 🙂
Szeretettel: dodesz
Megmagyarázom dodesz! amit én kiértettem / nem magamra vettem / kiérződött belőle a címre utaló hasonlat lényege. Bármi lehet ereklye, vagy bálvány. egy ideig nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, addig amíg vigasztalódunk vele. Amikor már nem nyújt semmi örömteli támaszt és nem oszlik el a bánat, magára marad az ereklye vagy a bálvány, és magunkra maradunk mi is,
Zsófia
Köszönöm a magyarázatot, kedves Zsófia!
Valóban, a bálvány akár ereklye is lehet.
Szeretettel: dodesz