Akkor leomlanak a hidak
És a Föld magát takargatja
Elmosódnak a nyílt sebek
Nem látszik már ember rajta
Vadon kel újra a gátakon
A víz szelíden hömpölyög
Lassú zápor mos tisztára
Mindent a hegy mögött
És akkor megnyílik az ég is
A béke nyalábjai suttognak
Én tudom hogy érted kell lenni
És téged magammal altatlak
5 hozzászólás
Nagyon szép vers, gyönyörű képekkel. Néhol problémáim voltak a ritmusával, de lehet, hogy bennem van a hiba.
Elgondolkodtató sorok! Szép köntösben.
szeretettel-panka
Köszönöm szépen, hogy olvastatok és értékeltetek. Örülök, hogy tetszett, a ritmusban én nem látok hibát, nem tudom.
Üdv
huha. én azt hiszem nem értem. vagy elég extrém. ha esetleg van kedved és időd írd meg kérlek privátban. ha nem, bocs a zaklatásért 🙂
"A béke nyalábjai" – igen nagy szükség van rá, de előtte meg kell tisztulni!
Élvezettel olvastam, köszönöm!
Szeretettel: Angie