simítja tetejét a reggel,
az udvar még kihalt kopár,
erre most madár se jár.
Létra nyújtózik a padlásra,
üresen tátong a kútkáva,
egy kóbor macska egeret űz,
kemencében még nem lobban tűz.
Sovány tejjel telt csupor
az ablakpárkányon guggol,
puha dunna dagad az ágyon,
felette még kering az álom.