Mi értelme
annak, hogy
voltunk és leszünk,
és egyáltalán,
hogy mi a jelenünk,
ha mindenhez
nem társul
tudatos tudat,
szívből érkező
színtiszta gondolat,
fiatal összhang,
aggharmónia,
kristály memória?
Ami az adott
pillanat, megélve
azt, hogy minden
marad, alakul,
itt-ott változik,
a halál születve
találkozik egymagában,
test-lélek-szellem
ők hárman.
Ámen!
4 hozzászólás
Kedves Szabolcs! Tetszett a versed, mert elgondolkodtató, nem fedi el a valóságot valamiféle hurrá-optimizmus, sem a mesevilág önáltatása. Hogy mégis elviselhetővé váljon az emberi lét mibenlétére való félig-meddig ráébredés, kellett a végére az" Ámen", hittel vagy hit nélkül, szinte mindegy. Bár hittel biztos könnyebb…
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm, hogy olvastad, és hiszem, hogy az önmagunkba vetett hit feltétlenül elvezet Istenhez.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
A költői kérdés nagyon jogos. Az élet értelmét sokan próbálták megfogalmazni, sokféleképpen. Ez a vers tökéletes!
Szívből gratulálok!
Üdv:
Magdi
Kedves Magdi!
Nagyon szépen köszönöm!
Szeretettel: Szabolcs