Kapaszkodj belém, lélegzet fojtva!
Markolj bele a futó fondorlat
fénylő fodraiba!
Cibáld meg erősen,
mert beléd lát!
Elönti szemét a vágy
és minden gondolatod kimondja.
Fölnevet , vádol és követ szótlanul.
A békülékeny lárma megint
dübörögve dobog.
Lábai alatt dadognak
a reszkető deszkarések közé,
erőszakkal nyomorított,
kerge fintorok.
Visítva futnak el előled
a rafináltan perlekedő lányok,
kiabálják neved
Egyre hangosabban….
akár a vásári fergeteg.
Védtelen vagy!
Itt minden arc idegen,
a föld is más színű
szürke és kemény.
Kapaszkodj belém!
Hiába vonz a tó csillámló tükrén
fogant karcos költemény.
Érzékeinkbe belemart már
a villámló hajnal,
hogy szánalom helyett
megbékélj magaddal.
A távolok lassan közelre érnek,
a mélyben viaskodó lángok égetnek és égnek.
Karjaimból ne engedd, hogy elűzzön a rémület
ne rettegj! Maradj velem,
amíg én létezem.
6 hozzászólás
"Itt minden arc idegen,
a föld is más színü
szürke és kemény.
Kapaszkodj belém"
Gratulálok!
Nagyon tetszett!
Üdv:sailor
Köszönöm,hogy olvastad a versem.
Szeretettel üdvözöllek: Ágnes
Kedves Ágnes!
Ez csoda szép.
Olyan jól bánsz a szavakkal, és olyan képeket használsz, hogy leesett az állam.
Gratulálok.
Üdv: harcsa
Köszönöm.
Ágnes
Kedves Ágnes!
Nagyon szép ez a vers. Csordultig van érzéssekkel, melyeket gyönyörű képekkel szókapcsolatokkal jelenítettél meg.
Szeretettel gratulálok hozzá!
Gyömbér
kedves Gyömbér!
Köszönöm a hozzászólásodat.
Ágnes