Amikor az atyai szellem
elhagyja a fiúi lelket,
zavaros szemekbe nézel,
lehet, hogy két flaska must.
Amikor az anyai ágyékot
betemeti a föld,
s te sétálsz az avarban,
kezedben pacsirta a nő…
Ha már egekbe is szálltál,
poklokba is hullattál,
s látod a fákon – tartóoszlopok,
– s mikor már szivárvány a fehérkendő,
ölelés, s máris magzatburok,
mi sejtenként építi fel a látomást,
– s feltépsz újra ezer sebet sírva,
és akkor mozdulsz, ha állsz…
Már tudhatod,
mivé forrta ki magát a gyónás…
Ostyafelmutatás!
Lakodalmi Tánc.