Olyan, mint a naplemente
Olyan, mint a hegyek fenyvese
Olyan, mint a bársony puhasága
Olyan, mint a kezek símítása
Olyan, mint a kismadárnak a fészek elhagyása…
Aranyló színek édes csendje, mint a naplemente
Fenséges, égbetörő, fellegeket átdöfő, mint a hegyek fenyvese
Érintése csoda, áradó lágysága, mint a bársony puhasága
Érzéki, lágy, melengető, mint a kezek símítása
Szárnyaló, égbe vágyó röppenés, mint kismadárnak a fészek elhagyása
Ilyen a szerelem, amit Irántad érzek én, s tovaszállok az ég kék mezején…
4 hozzászólás
Hát ez ismét egy gyönyörűséges vallomás…olyan sima és bársonyos, édes, meg minden…aranyos kismadár szárnyal itt nekünk:) Szívből gratulálok Dini!
Szerelmi vallomások megverselésében nagyon az élen jársz 🙂 Ez is egy szép vallomás…
Szép vers!Gratulálok!
Ez csodaszép szerelem, dini.:) Gratulálok gyönyörű képeidhez!
Colhicum